"Lehet beteg gyerekeknek utalni az adó 1 százalékát, de nem érdemes" „Azt tapasztaltuk, hogy a támogatás szinte évről évre megduplázódott 2008 és 2011 között. A két alapítvány 966 millió forintot kapott, de összesen ténylegesen csak 68 millió forint ment közvetlenül a támogatottaknak" - mondta az előadó.

www.mpgehirportal.huhirekvarga-andras-konkret-pelda-az-adoforintok-celtevesztesere

Érdekesek vagyunk mi magyarok, szinte semmilyen tiltótábla nem befolyásol minket. Inkább kihívás egy ilyen tábla, mintsem betartandó utasítás. - Ez nem tud felborulni! – Egyszer öcsémmel megkérdeztük egy bringó hintó kölcsönzőben, hogy nem fog –e velünk felborulni a bicikli, erre az volt a válasz, „ááá ez lehetetlen felborítani!”. Egy óra helyett két órát mentünk és sikerült, felborult. - Fürdeni tilos! – Hazánkban úgy gondolják, hogy itt biztos szabad fürdeni, mert ahol nincs tiltó tábla az gyanús, az lehet, hogy veszélyes, ahol viszont, van tábla ott csak valaki irigységből nem engedi. Ráadásul a táblára fel lehet akasztani a strandtáskát. - Idegeneknek belépni tilos! – Na, ez tényleg nem ránk vonatkozik. Viszont egy kicsit barátságtalan lépésnek tartom, hiszen még a kapcsolatot sem vettük fel az idegenekkel és már kitiltottuk őket egy csomó helyről. - Behajtani tilos, kivéve célforgalom! – Ezeknek a tábláknak az árat jobb lenne, ha inkább gyerekekre költenék, én meg sem látom. Ilyen tábla még, a „mérsékelten tűzveszélyes”, a „várakozni tilos” és a „Dohányozni tilos”. - Előzni tilos! (Piros körben egy fekete autót előz egy piros) – Ezek alá mondjuk, jó lenne kiírni, hogy más színű autókra is vonatkozik! - WC kefe használata díjtalan! – Magyarországon, semmit nem írnak ki konkrétan pl: Takarítsd le magad után a budit! Sajnos a WC kefe használata díjtalan kiírás miatt elkapott a gépszíj, hiszen én is magyar vagyok, és ha valami díjtalan, akkor én használom gátlástalanul, csak a férfi részben hat wc-t takarítottam ki, hiszen díjtalan, a nőibe nem engedtek be, pedig azt is megcsináltam volna. Szerző : Orosz György

www.oroszgyuri.hu

- Gyerekek, ki tud nekem mondani egy nagy folyót? - kérdezi a tanító néni. Pistike jelentkezik: - A Volga! - Jól van, Pistike! Ki tud másikat? - Az Amazonas! - kiáltja Ferike. - Ügyes vagy. Tud-e még egyet valaki? Móricka jelentkezik, aztán mikor felszólítják, kimegy a tanító nénihez és odasúgja a fülébe: - A Duna. - És ezt miért suttogva mondtad? - csodálkozik a tanító néni. - Azért mert apukám azt mondta, hogy arról, ami nálunk folyik, csak suttogva lehet beszélni.

Az osztrák újságokban is már napok óta cikkeznek róluk. Ez a "kedves" család 14 gyerek után havi 2790 euro családtámogatást kapott. A 14 állítólagos gyerekből 4 volt az övék, amiből hármat a születési dokumentumok szerint 5 hónapon belül szült a nő... Görögország a földrajzi adottságai és könnyen kijátszható anyakönyvezési előírásai miatt a gyerekkereskedők paradicsomának számít. Előzmény a piros linken :

www.napiszar.hushowPostRejtett_eroforras_-_Gorog_verzio

Görögországban egy roma párt a bíróság elé állítottak, mert egy szőke kislánnyal koldultattak. A nyomozás során kiderült, hogy a gyereket úgy vásárolták!!! Állítólag 2009-ben egy bolgár érkezett a cigány telepre, aki gyerekeket árult. A kislányt táncoltatták a cigányok, ezzel is pénzt keresett (lásd a videót) Azt mondják, hogy szexuálisan is zaklathatták a kislányt, nem csak koldulásra kényszerítették. Amúgy egy teljesen becsületes roma család volt, kivéve azt a tényt, hogy a házkutatáskor a rendőrök fegyvereket, pisztolyokat, karabélyt, sörétes puskát is találtak. Volt még a lakásban több láncfűrész, símaszk, különböző drogok, tabletták, lopott hitelkártyák. Ezen ugye persze már meg sem lepődünk : A helyi romák tüntetnek a bíróság és a börtön előtt a cigányok védelme érdekében.

www.youtube.comwatch?v=N2lFvcPRNx4

Egy hozzászólót idézünk youtube-ról: "Mi tatabányaiak tudjuk, hogy segélykor a taxik, meg a pizzafutárok folyamatosan pörögnek, mikor meg elfogy a segély, folytatódik a vasazás, lopás stb. Plazma tv-re, piára költenek, a gyerekeket meg már kiskoruktól arra nevelik, ha kell valami, vedd el mástól..." ( hogy ez tényleg igaz-e, azt nem tudjuk mindenki döntse el saját maga )

Csináld magad rovat

- Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 180 fokra. Gőz felett olvasszunk meg 15 dkg margarint. Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá Öcsire: “Nem szabad, Öcsi!” A margarint keverjük össze 25 dkg cukorral. A többi margarint szedjük ki Öcsi kezéből, és mossuk le a falat. Mérjünk ki 3 evőkanál kakaót. Ismét vegyük el a margarint Öcsitől. Fürdessük meg a macskát. Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliás cukrot és 25 dkg lisztet. Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot, szellőztetés végett. Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb. Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra. Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind Öcsit durvára vágjuk). Engedjük ki a macskát a sütőből. A tésztát öntsük alaposan kivajazott tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük. Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitől. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon. Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni. - Bevonómáz: Keverjük össze a következő hozzávalókat: 10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a rohadt plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk ki az ablakon, jó messzire. Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy őt fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni a szomszéd ház tetejéről. Tegyük Öcsit a járókába. Adjunk a mázhoz 4 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájzablakán. Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet költségét. Kössük ki Andikát az asztallábhoz. Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből. Dobjuk ki. Kapjunk idegösszeomlást.

Egy gyerek bemegy a tisztítóba, és leteszi a pultra az inget. - A papám ingét elcseszték, és azt üzeni, ha nem adnak helyette egy másikat, idejön és összetöri a berendezést. - Mutasd csak, hányas inget visel a papád? - Harmincötöset. - No, akkor mondd meg neki, hogy várjuk.

- Apu! Hány éve vagy együtt anyával? - 19 éve. - És miért kell ennyi ideig vele lenned? - Látod asszony, már a gyerek se érti...

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?