"Az Isztriai-félszigeten, Pulán pihentünk pár napot, pontosan ezzel a házzal szemben. Legközelebb kipróbáljuk 🙂 "

- Látják azt a csoportot a korlát mellett. Azok nem lovagolni jöttek, hanem magukon röhögni! Úgyhogy szedjék össze magukat! - Lovat láttak már? És miről ismerték fel? Hogy röfögött? Hát elárulom, az nem az volt. Vagy amikor meglátta magukat, attól félre beszélt. - Maguk egy óráért befizettek ötezer forintot. A ló ingyen csinálja és ahogy elnézem magukat ő járt rosszabbul! - A ló szeme a feje elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló! - Hátul két lába van, ezekkel fut, elől kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól. - Mint látják, mind a négy patájára patkót szögeltünk. Ez nagyon praktikus, mert ha valakit megrúg, az nem tud utána reklamálni. - Látják a ló hátán a nyerget? Őseink ez alatt puhították a húst. Maguk felette fogják. - A ló elől harap, hátul rúg, ezért középen szállunk fel rá! - Segítsen neki, emelje a lábát! Úgy, most lendítse fel! Most egy kicsit pihenjenek, míg én kiröhögöm magam! - Egyikük szálljon le, vagy maga, vagy a majré! - Üljön már lazábban. Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló! - Hogy ül a lovon? Maga jobboldali? - Magának hogy áll a lába? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik, már régen kihalt volna a családjuk! - Látja ezt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt mi kantárnak hívjuk. Ha meghúzza, a ló lassít! Ha erősen húzza, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, a ló hanyatt esik, és maga lesz alatta. - Ne remegjen már annyira, még eltöri a ló gerincét. Mit csodálkozik? Van gerince. Nem politikus ez! - Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett! - Igaza van, a csúcson kell abbahagyni! Tisztelem a tudományos érdeklődését, de abban a susnyásban nem fog találni ritka növényfajt. Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat.

...beszarni, pihenni, megszívni pár cickót !

Egy üzletember Japánba utazik, hogy új üzleteket találjon.Este, mivel unatkozik egyedül a hotelban, hív egy call-girl-t. A hölgy hamarosan megérkezik a szobájába, és rövidesen kellemes elfoglaltságba kezdenek. Kisvártatva rátérnek a komolyabb teendőkre is. Amint nekiáll az üzletember, a japán hölgy elkezd hangosan kiabálni: "machigau ana, machigau ana". A fickó nem tud japánul és nincs kedve elővenni a szótárt sem, így nem tudja mit kiabál a japán hölgy. Mivel a hölgy már igen erősen kiabál, végül is megérti, hogy az elragadtatását akarja kifejezni ilyen módon. Hazatérése után nem sokkal fogadja japán kollégáját, hogy aláírják a szerződést. Pihenésképpen elviszi golfozni egy előkelő golf klubba. A játék során a japánnak sikerül első ütésre beletalálni a több, mint száz méterre levő lyukba. A fickó erre megpróbálja megcsillogtatni frissen tanult nyelvtudását: "machigau ana". Erre megfordul a japán: - Hogy-hogy rossz lyukba ment?

- Az élet rövid. Addig mosolyogj, míg vannak fogaid! - Lustának lenni azt jelenti, hogy hamarabb pihensz, mint ahogy elfáradnál.

A férj egy pár órai horgászat után úgy dönt, hogy kiköt a csónakjával, és pihen egy kicsit. A feleség ekkor úgy dönt, hogy elviszi a csónakot egy kicsit, és majd olvasgat a tó közepén. Be is indítja a motort, behajózik, és lehorgonyoz. Nem sokkal később megjelenik a horgászellenőr. - Hölgyem! A tónak ezen a részen tilos a horgászat! - De kérem, én nem horgászok, hanem olvasok! - Igen, de minden eszköze megvan a horgászathoz, és barmikor elkezdheti! - De mondom, hogy olvasok! - Ha nem megy máshova, föl kell hogy írjam! - Olvasásért? - Nem, hanem mert tiltott területen horgászik! Most lehet, hogy olvas, de minden eszköze megvan a horgászathoz, és barmikor elkezdheti! - rendben, én viszont följelentem szexuális zaklatásért! - De hisz magához sem értem! Nem is csináltam semmit! - De minden eszköze megvan, és bármikor elkezdheti! - További szép napot Hölgyem! - és ezzel továbbállt. Tanulság: soha ne vitatkozz olyan nővel, aki olvas, mert az valószínű gondolkodni is tud!

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.