1. Minden játékosnak gondoskodnia kell a saját felszereléséről. A felszerelés általában egy ütő és két labda. 2. A játékhoz hozzá kell járulnia a pálya tulajdonosának. 3. A szabadtéri golftól eltérően, itt az ütő lyukba juttatása a cél, miközben a labdák kint maradnak. 4. A jó játékhoz az ütő rúdja kemény kell hogy legyen. A pálya tulajdonosának joga van ellenőrizni a rúd keménységét. 5. A pálya tulajdonosa (a lyuk épségének megóvása érdekében) fenntartja magának a jogot, hogy megszabja az ütő hosszúságát. 6. A játék célja: annyi ütés elvégzése amennyi ahhoz szükséges, hogy a pálya tulajdonosa elégedetten elismerje, hogy a játéknak vége. Ennek elmulasztása azt vonhatja maga után, hogy ezen a pályán nem játszhat többet. 7. Rossznak tartják, ha egy lyukat azonnal a pályára érkezéskor megjátszik valaki. A tapasztalt játékos általában időt szakít arra, hogy megcsodálja a teljes pályát, különös tekintettel a szép formájú bunkerekre. 8. A játékosokat figyelmeztetjük, hogy játék közben ne említsenek egyéb pályákat (amelyeken már játszottak vagy ezzel egyidejűleg játszanak), a jelenleg játszandó pálya tulajdonosának. Ismertek elkeseredett pályatulajdonosok, akik ezen okból a játékos felszerelését megrongálták. 9. Bátorítjuk a játékosokat, hogy minden eshetőségre legyen náluk megfelelő esőruházat. 10. A játékosoknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy játékuk tökéletesen tervezett, különösen amikor egy pályán először játszanak. Ismertek játékosok, akik felháborodtak amikor fölfedezték, hogy más is játszik azon a pályán, amelyet ok privát pályának hittek. 11. A játékosoknak nem szabad feltételezniük, hogy egy pálya állandóan játszható. Néhány játékos megszégyenülhet, amikor rájön, hogy a pálya ideiglenesen javítás alatt áll. A játékosoktól elvárt dolog, hogy ez esetben rendkívül taktikásak legyenek. Haladóbb játékosok ilyenkor alternatív lehetőségeket találnak a játékra. 12. Javasoljuk a játékosoknak, hogy kérjenek engedélyt a pálya tulajdonosától, mielőtt megjátsszák a hátsó kilencest. 13. Általában a lassú játék javasolt, de a játékosoknak fel kell készülniük a sebesség fokozására, ha időlegesen is, a pálya tulajdonosának kérésére. 14. Csodálatos teljesítménynek számít - ha az idő engedi - ha a játékos többször meg tud játszani egy lyukat egy meccs alatt. 15. A pálya tulajdonosa az egyetlen bírája annak, hogy ki a legjobb játékos. Tanácsoljuk a játékosoknak, hogy kétszer is gondolják meg mielőtt állandó tagságot váltanak egy pályára. Plusz elvárásokat emelhet a pálya tulajdonosa és a szabályok is változtatás tárgyát képezhetik. Ennek okán sok játékos jobban szeret több különböző pályán játszani.

Sziasztok! Ezt épp ma láttam a Tacskóban. Beindult a fűtési szezon, nincs mese!

Amikor egy férfi grillsütésre szánja el magát, a következő történik: 1. A férfi előveszi a kerti grillt és a faszenet. 2. A nő letakarítja a grillrácsot. 3. A nő lemegy a zöldségeshez. 4. A nő lemegy a henteshez. 5. A nő előkészíti a salátát. 6. A nő előkészíti a húst a sütéshez. 7. A nő kikészíti a fűszernövényeket a szükséges eszközökkel. 8. A nő kiviszi az előkészített eszközöket a férfinak, aki elterülve sört iszik. 9. A férfi elhelyezi a hússzeleteket a grillen. 10. A nő bemegy és megterít. 11. A nő elkészíti a zöldségeket. 12. A nő kimegy, hogy szóljon a férfinek, hogy a hús épp odaég. 13. A férfi leveszi az odaégett húst, és átadja a nőnek. 14. A nő tálal. 15. A férfi italt tölt. 16. A nő leszedi az asztalt. 17. A nő elmosogat és rendbe rakja a konyhát. 18. A férfi otthagyja a grillt, mert még van rajta némi parázs. 19. A férfi megkérdezi a nőtől, hogy örül-e, hogy ma nem neki kellett főznie. 20. És bizonytalan arcát látva megállapítja, hogy a nők soha nem elégedettek.

Hali ! Múlt héten voltunk a Balatonon, Vonyarcon, és az első nap, az egyik gyereknek túl jól sikerült.

Klitschko 4 menetet adott Mormecknek. Klitschko ezzel a technikai KO-val 50. kiütéses sikerének is örülhetett. Hosszabb verzió a piros linken :

www.youtube.comwatch?v=bfxsgQRwoDk&feature=related

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.