Kis srác érkezik a fodrász üzletbe, mire a fodrász odasúgja a vendégének: -Ez a legbutább gyerek akit valaha ismertem. Mindjárt bebizonyítom neked. Bal kezébe tesz egy egy dolláros bankjegyet, a jobb kezébe pedig két darab negyed dolláros érmét, majd odahívja a fiút, és kérdi tőle: -No, ma melyiket választod cimborám ? A srác kiveszi a két negyed dollárost, majd távozik a boltból... Mivel a fodrász már nem először éli meg a sztorit, miután látja a srácot kijönni a szemközti fagylaltostól, kiszalad és rákérdez: -Mondd csak, miért mindig a negyed dollárosokat választod az egy dollár helyett? Mire a srác: -Mert ha az egy dolcsit vinném, vége lenne a játéknak....

Egy üzletember Japánba utazik, hogy új üzleteket találjon.Este, mivel unatkozik egyedül a hotelban, hív egy call-girl-t. A hölgy hamarosan megérkezik a szobájába, és rövidesen kellemes elfoglaltságba kezdenek. Kisvártatva rátérnek a komolyabb teendőkre is. Amint nekiáll az üzletember, a japán hölgy elkezd hangosan kiabálni: "machigau ana, machigau ana". A fickó nem tud japánul és nincs kedve elővenni a szótárt sem, így nem tudja mit kiabál a japán hölgy. Mivel a hölgy már igen erősen kiabál, végül is megérti, hogy az elragadtatását akarja kifejezni ilyen módon. Hazatérése után nem sokkal fogadja japán kollégáját, hogy aláírják a szerződést. Pihenésképpen elviszi golfozni egy előkelő golf klubba. A játék során a japánnak sikerül első ütésre beletalálni a több, mint száz méterre levő lyukba. A fickó erre megpróbálja megcsillogtatni frissen tanult nyelvtudását: "machigau ana". Erre megfordul a japán: - Hogy-hogy rossz lyukba ment?

Két barát beszélget: - Hallom, megnősültél. Gratulálok! - Köszönöm. - És milyen az anyósod? Kijössz vele? - Baromi ronda, de az üzletmenetet kiválóan elősegíti. - És a sógornőd? - Hú, ne tudd meg! Az, ha lehet, még rondább, de az üzletmenetben kiválóbb, mint az anyósom. - Na és a feleséged? - Ne is kérdezd! Olyan ronda szegény, hogy az hihetetlen, viszont az üzletmenetet ő segíti előre a legjobban. - Te, mondd már, mi ez a családi biznisz, amit csináltok? - Szellemvasút.

A vasútállomáson a pénztárnál áll a sorban két fickó, és mögöttük két zsidó. A pasi megveszi a két jegyet, de látják, hogy a két zsidó csak egy jegyet vesz. Feltűnik nekik a dolog, üzletet szimatolnak, és figyelni kezdenek. Felszállnak a vonatra. Annak rendje és módja szerint jön a kalauz. A két zsidó idejekorán bemenekül a WC-be. A kalauz udvariasan bekopogtat a mellékhelyiségbe, ahonnét egy kéz kinyújt egy jegyet, a kalauz kezeli, megköszöni, és megy tovább. A két fickó azt mondja magában: ez jó, legközelebb mi is így csináljuk. Legközelebb így tényleg csak egy jegyet vesznek, a két zsidó viszont egyet sem. Utaznak békésen, aztán annak rendje és módja szerint jön a kalauz. A két fickó elbújik a wc-ben, ahogy látták. Mire az egyik zsidó a másiknak: - Gyere, akkor most bekopogunk a WC-be, és lesz jegyünk!

A felirat : szivárványt fingok !! Micsoda marketinges lehet, akinek ez kipattant az agyából...

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Bemegy az arab a zsidó boltjába és fekete melltartót kér. A zsidó, mint afféle jó kereskedő, mindjárt spekulál és közli az arabbal, hogy a fekete melltartó ritkaság, nehéz kapni és a nagykereskedő nem adja olcsóbban mint $50.00 darabja. Az arab kér egy fél tucatot és szó nélkül kiperkálja az árát. Pár nap múlva visszajön az arab és rendel egy tucatot. A zsidó közli vele, hogy az ellátója most már csak $60.00-ért hajlandó adni darabját. Az arabot nem rázza meg az ügy, szó nélkül fizet. Egy hónap múlva a fekete melltartó már $75.00-ba kerül de az arab így is felvásárolja a zsidó egész készletét. Szörnyen piszkálja a zsidót, hogy mi a frásznak kell az arabnak ennyi fekete melltartó ráadásul ilyen sűrűn és még csak nem is alkuszik. Következő alkalommal aztán rá is kérdez. Mire az arab: "Félbevágom őket, levágom a pántokat és eladom a zsidóknak, darabját $100.00-ért..."