Valószínűleg először lát mozgólépcsőt 🙁

Helyszín: Debrecen, Rika bútorbolt / Maxi turi lépcsőháza

Eszed szombat délbe a babfőzeléket, most rakta eléd muter, még meleg. Kinézel az ablakon, szakad az eső, három műszak, szombati túlóra, délutános vagy, ezt beszoptad. Két dolog vigasztal, hogy nem vagy elkésve, és a szomszéd lépcsőházból a kis csaj talán melléd ül a buszon. Fél szemmel ránézel a hirdetésre, dCi Clio 5 literes fogyasztással! Buszbérlet 19.000, - tegnap vetted. Matekolsz. munkahely 3 km, Clio 5 liter. napi 6 km. számolod 20 nap munka/hó az annyi mint 4600 Ft. Ráadásul cipelheted a szomszéd kis csajt is, úgyis egy helyen dolgoztok. Meg se ázol, meg Ő se! Felugrasz az asztaltól, gondolkodsz, hogy miért csak most jut eszedbe, de nincs pénzed. Hallod, nézd már végig! Nem is kell! Havi 27 és ennyi, nulláról, mert van egy hiteles haverom! Ne köszönd meg, ráér ha elvitted. Kocsiról még tudni kell: légzsáknál kontakt hiba van, nem nézettem meg gondoltam így nem fáj. Első lökhárító nincs kímélve, mindent elért, majd te megcsinálod ha nem tetszik, nekem így is jó volt. Van egy szarra való 15-ös öltözőszekrény-kékre fújt OZ alufelnim ajándékba, két kopott gumival. Ha gondolod megködölöm kályhaezüstre, ha azt jobban bírja a gyomrod. Téli se jobb, de ha ezen múlik azt megoldjuk. Plusz utcára néző ablakok, forgatható kormány, nyitható ajtó, Tordai Klári féle alulhasításos ülés, többit szóban. Csere érdekel, egy raklapnyi epres I love milkára, másra nem! Nem kell hívni Robi kapálógép és 200 kilós sertés miatt se, köszi.

www.hasznaltauto.huautorenaultcliorenault_clio_1.5_dci_access-7379402

Mindig legyen nálad bonbon! 🙂

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Pistike sír a lépcsőnél, odamegy egy tanár és megkérdezi tőle. - Miért sírsz, Pistike? - Mert a matek tanárunk leesett a lépcsőn. - És ez téged ennyire meghatott? - teszi fel az újabb kérdést a tanár. - Nem. Azért sírok, mert mindenki látta, amikor leesett, csak én nem.

Három idős ember az öregedés nyavalyáiról beszélget: - Gyakran előfordul velem, hogy állok például a hűtőszekrény előtt, egy adag majonézzel a kezemben, és egyszerűen nem emlékszem, vajon most vettem-e ki onnan, vagy most akarom visszatenni - így az első. A másik idős ember erre ezt mondja: - Igen, velem is előfordult már, hogy álltam a lépcső közepén, és képtelen voltam rájönni, vajon felfelé, vagy lefelé indultam el. A harmadik gyorsan mondja: - Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. Ezt le is kopogom... Nahát! Ti is hallottátok? Biztos a postás az, megyek és megnézem mit akar.

Gizi néni térdműtét után: - Doktor úr, fogok tudni majd újra lépcsőn járni? - Persze, Gizi néni. - Hála Istennek! Tudja, milyen fárasztó volt mindennap háromszor ki az ablakon, le az ereszcsatornán és vissza!