A kokainbiznisz a tengerentúlon napjainkban is virágzik, ennek ellenére már megközelítőleg sem éri el azt a szervezettségi szintet, mint az aranykorban (a 70-es, 80-as években)

Rövid időn belül a dohánycsempészetbe és a szerencsejátékba is beletanult, ezt pedig szinte törvényszerűen elkezdték követni a komolyabb balhék: kocsik elkötése és sok-sok fizikai erőszak. A fiatal kora ellenére hamar összeálló komoly bűnlajstrom azonban nem volt öncélú, hiszen bevételeiből a rászorulókat is rendszeresen támogatta (később népjóléti programot is indított). Az igazi nagy durranás azonban csak ezután következett: a kokain. Mivel a hetvenes évek közepére Pablo már tőkeerős ,,vállalkozónak" számított, lehetősége nyílt bekapcsolódni a kábítószerbizniszbe. Csak hogy érzékletes legyen, hogy Pablo Escobar mekkora úr volt : Saját reptere és autóverseny-pályája volt. Saját stadionjában utcagyerekeket fociztatott horribilis összegekért. Több mázsa(!) készpénzt tartott a lakásában. 1989-ben a Forbes a világ hetedik leggazdagabb embereként tartotta számon. A krach 1990-ben ütött be: innentől kezdve egyre durvább állami szankciókkal sújtották és elkezdték leépíteni a szervezetrendszerét. Végül lekapcsolták, és 5 évet kellett volna leülnie egy általa tervezett luxusbörtönben, amiben még jacuzzi és disco is üzemelt. Az üdülés azonban csak egy évig tartott, ugyanis Pablo a körülmények ellenére nem viselte jól magát, és megszökött. A menekülés egyik estéjén állítólag 2 millió dollárt égetett el, hogy ne fázzon! A hajsza során a hatóságok – telefonja lehallgatásával – a nyomára bukkantak, és 1993. december másodikán lelőtték. Escobar 44 éves volt.