Ha valakit 23 évesen minimum 77 év börtönre ítélnek, akkor a kilátások nem túl fényesek. A férfi, akinek az esszéjéből szemezgetünk, 26 éve van magánzárkában, droggal kapcsolatos ügyben tartóztatták le, elfogásakor szökni próbált, lelőtt egy rendőrt, egy másikat pedig megsebesített.

Mint Blake írja, a bíró az ítélet meghozatalakor hangot adott annak a véleményének, hogy valójában a pokol örök tüzét kívánná neki, mint méltó büntetést, illetve ehhez útnak a villamosszéket. Azonban New York államban (ahol William Blake a büntetését is tölti) már 1987-ben sem volt halálbüntetés, így ezt az ítéletet nem hozhatta meg, amiről egyébként az elítélt is azt mondja, hogy mivel ok nélkül elvette egy másik ember életét, akár meg is érdemelte volna. A doboz A rabok „a doboznak" hívják, a börtönben hivatalosan „különleges elhelyezési egységnek", a közvélemény magánzárkának. Az elítélt ebben tölti a nap 23 óráját, egy óra „rekreáció" megengedett egy betonfalakkal körülvett udvaron, ahol semmi és senki nincs. „Amit az emberek unalomnak neveznek, az nekem alighanem a lehetőségek és választások tárháza lenne, egy átlagembernek fogalma sincs arról, mi az igazi unalom" – írja Blake, aki már egy negyedszázada nem használt telefont, a 80-as években látott utoljára TV-t, és az élőlények, amik körülveszik: az egerek és a csótányok. Négy éve nem járt a különleges egységen kívül, így fát és füvet is azóta nem látott, a séták során, ha szerencsés, a betonudvarról látja az eget. Nem fogott még kézbe mobiltelefont A technológia hiába fejlődik, ezek a dolgok elmennek egy rab mellet. Csak a magazinok lapjain látott mobiltelefont vagy számítógépet, amit nem is tudna használni, ha oda ültetnék elé. Igazából mindegy, hogy hétfő van vagy péntek, és 1987 vagy 2012. Voltak olyan nehéz időszakok, amikor a magány szinte valami belső „lényként" manifesztálódott. Néha nagyon nehéz megőrizni a józan észt, de ami még ennél is súlyosabb, az a lélek összeomlása. Még nem tört meg Nagyon sokan megőrültek, öngyilkosok lettek körülötte, Blake azt írja őt belül még nem törte meg a rendszer, bár sokszor állt hozzá közel. „Ha 1987-ben tudtam volna, hogy a következő negyedszázadot magánzárkában kell eltöltenem, biztosan megöltem volna magam, akkor is, ha ez a halál hosszú és fájdalmas lett volna. Ha feldarabolnak, ha meggyújtanak, ha lelőnek, de egyik sem jön közelébe annak a horrornak, amit itt kellett átélni. Belül már több ezerszer meghaltam." Azt kell mondanom, hogy a magánzárka kegyetlen, kegyetlenebb, mint bármiféle halálnem. Az én büntetésem rosszabb, mint a halálos ítélet" – fogalmaz William Blake. ( kivültágasabb.blog.hu )