Definíciója A bélgázképződés az emlősök emésztésében jelentkező természetes, az embernél is jól megfigyelhető folyamat, mellékterméke a bélgáz (orvosi nevén flatus), amit a szleng fingként ismert.

Keletkezése A bélgáz keletkezésének két forrása a bélben megtalálható baktériumok által termelt bomlástermékek, illetve a lenyelt levegő. Egy egészséges, felnőtt férfiben átlagosan napi fél liter flatus termelődik, ez 5-20 alkalommal távozik a végbélnyíláson át a szervezetéből (vö. szellentés). A jelenséget jellegzetes hang kísérheti, amely a gáz sebességétől és a gyűrűizom nyílásától függően lehet magas (szűk nyílásnál) vagy mély, tompa (nagyobb nyílás esetén) Összetétele A flatus könnyebb a levegőnél, fő alkotóeleme a nitrogén, ami legalább 20, de akár 90 százalékban is a bélgáz része lehet. A másik fő alkotóelem a szén-dioxid (10-30 %), ennek mennyiségét nagyban fokozhatják a szervezetbe nagy mennyiségben bevitt szénsavas italok. Nagyobb mennyiségben található még a bélgázban oxigén (0-10%), hidrogén (0-50%) és metán (0-10%) – ez utóbbi két gáz felelős a flatus gyúlékonyságáért. A vastagbélműtétek előtt éppen e gázok ürítése miatt van szükség erőteljes hashajtásra, ellenkező esetben végzetes gázrobbanás következhetne be a bélben. A közhiedelemmel ellentétben a bélgázürítés kellemetlen szagát nem a metán okozza, hiszen az szobahőmérsékleten színtelen, szagtalan gáz, hanem a záptojás szagáért is felelős hidrogénszulfid, az ammónia és bizonyos aminosav-származékok (putricin, cadaverin).