Ha valaki Svédországban lenne frakcióvezető, hét közben igénybe vehetné a parlament egyik szolgálati garzonlakását, a hazaútra pedig az éves vasúti- vagy buszbérletét. Ugyanis ez járna neki!

A parlamenti képviselőnek számítania kell arra, hogy pénzügyeit nagyító alatt tartja a gazdasági iroda, a sajtó és a polgárok. Számot kell adnia minden jövedelméről, legyen az igazgatótanácsi tagság, családi vállalkozás, részvények, ingatlanok, nagy értékű ingóságok, szellemi tevékenység, testületi tagság, és minden más, ami bevétellel jár. Ez a komplett képviselői gazdasági regiszter nyilvános és elérhető bárki számára.(A köznapi polgár anyagi helyzete ugyanígy). Korrupció? Ha előfordul, a fentiek miatt többnyire hamar kiderül, s bukás a vége. A mentelmi jog természetesen ismeretlen fogalom. Egy demokráciában nincsenek kivételek. Szolgálati autó tulajdonképpen nincs, egyértelműen csak a miniszterelnöknek jár! Taxiköltséget csak indokolt esetben számolhatnak el, például, ha a célállomás kollektív közlekedési eszközzel nem érhető el. Egy példa az átláthatóság komolyságára : A szocdem miniszterelnökjelölt több, mint 15 évre kiesett a pixisből, mert szolgálati kreditkártyáról "kölcsönzött" egy bolti fizetéskor (pelenkát és Toblerone csokit vett a gyerekeinek). Másnap ugyan kiegyenlítette a tartozást, de egyáltalán nem lett volna szabad használnia a kártyát. ( svédasztal.com )