Hölgyeim és Uraim!

Köszönjük, hogy a mi légitársaságunkkal utaznak. Amint látják, az ég csodásan kék, a felhők is gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van. A géppel is minden rend..... - hú, a fenébe!
Az utasok halálra rémülve ülnek a helyükön, moccanni se mernek, amikor is újból megszólal a kapitány:
- Elnézésüket kérem, csak magamra öntöttem a kávémat. Látniuk kéne a nadrágom elejét!
Mire az egyik utas:
- Az enyémnek meg a hátulját...

Hölgyeim és Uraim!