Az öreg farmer még öregebb tragacsával megállt az autószerelő előtt, hogy a járgányt megjavíttassa.
A javítást azonban csak másnapra vállalják.

Az öreg farmer úgy dönt, hogy akkor hazagyalogol, és majd másnap visszajön a kocsiért. Kiveszi a kocsiból a korábban vásárolt vödröt, 1 gallon olajfestéket, egy élő libát, és egy pár élő csirkét.
A festékes dobozt berakta a vödörbe, a libát a hona alá csapta a másik kezében pedig a pár csirkét fogta meg és elindult, de mindjárt a sarkon egy idősödő nő megállította, nem tudja-e hogy hol van a Harkály dűlő 1605. Már hogyne tudnám, ott van mindjárt mellettünk, ha velem tart elvezetem a házig. Megindultak tehát ketten az országúton.

Tíz perccel ,később azt mondja a farmer: Ha ezen az ösvényen átvágunk az erdőn keresztül, akkor fél órát is spórolhatunk.

Erre az erősen öregedő nő így válaszol:

Én egy védtelen nő vagyok, és nem ismerem magát, mi van, ha ki akarná használni a védtelenségemet ezen a kieső úton. Erre a farmert elfogja a méreg. Na idehallgasson, az egyik kezemben egy vödör, benne egy gallonos festékdoboz, honom alatt egy liba, másik kezemben két csirke, az isten szerelmére, hogy tudnám kihasználni a védtelenségét.

Egyszerű, válaszolta az erősen öregedő nő - leteszi a libát a földre, ráborítja a vödröt, a vödörre ráteszi a festékes dobozt, hogy a liba ne tudjon kiszabadulni, a két csirkét meg majd én addig megfogom.