Egy nap, amikor anyunak valami dolga volt és nem volt otthon, apu egyedül vigyázott rám.
Kb. 2 és fél éves lehettem és éppen egy kisebb balesetből lábadoztam.

Egy ismerőstől kaptam egy kis teás készletet, és ez lett az egyik kedvenc játékom.
Apu a nappaliban ült az esti hírekben elmerülve, amikor behoztam neki egy kis csésze “teát”, ami persze csak víz volt. Jó néhány kis csésze tea és rengeteg dicséret után aputól, hogy micsoda finom teát készítek, megjött anyu.

Apu leültette a nappaliban és megváratta vele, amíg viszek neki egy kicsi csésze teát, mert “ez volt a világon a legaranyosabb dolog!”

Anyu várt szépen türelmesen és tényleg megjelentem, kezemben az icipici csésze “teával” apunak, amit ő szépen le is hajtott.

Mire anyu megkérdezte aputól :

Felmerült benned, hogy az egyetlen hely, ahol eléri a vizet, az a wc?