Gyöngyöspatai cigányasszony levele a börtönbe:

Neked írom édes rajkóm senkinek se másnak,
minálunk már a Gárdisták lövész árkot ásnak...

Éjjel-nappal menetelnek, nem lophatunk semmit,
nem fáztunk, és nem éheztünk soha még mi ennyit.
Megmondom én drága Gazsim, kicsit azé félünk!
Te is tudod, hogy mi spontán bűnözésből élünk...
ezek meg itt másíroznak, mindent megfigyelnek
mosolyogva büszkén nótát énekelnek...

Tele van az egész falu fel-alá járkálnak,
rossz dóga van most itt a segílyes cigánynak.

Bezzeg a Magyarok rendesen boldogok
látnád Gázsikám a szemük csak úgy ragyog.

...Összefogtak ezek fiam, nekünk nem is szóltak, mi a lófaszt csináljunk? - aggyá választ holnap!

ui: a Magyarok itten má feketébe őtöztek, attól tartunk a gárdisták végleg bekőtöztek.

- csókol anyu, CSOMAG NINCS! /még a kannásbor is drága kincs./..