Locsoló verset én írni nem tudtam,
Így egyet Schmitt Páltól lenyúltam,
Egy doktori cím is járt vele,
Na de most már ki vele,
Azt kérdezték mi ez a szokás,
Pláégiumért is jár tojás,
Lemondott már a Nyuszi és a Tündér is,
Vajon a Tojásról lemondjak én is?

Sziasztok !

Mindenképp figyelmetekbe ajánlom a Veszprémi állatbarátok találékonyságát!
Nem tudom, hogy történt de mindenre képes lehet az az állatokért aki 1 atom buli után ránézve a jól ismert röviditalmárka dobozára, felpattan a fára és madáretetőt fabrikál belőle!

Veszélyes világban élünk . . .

Haldoklik egy kubai öreg emigráns és az utolsó kívánsága, hogy megcsókolja a kubai zászlót.
A család és rokonok mindent átkutattak, de kubai zászlót nem találtak.
Végül az egyikük meglátott a strandon egy fiatal lányt, akinek a fenekére volt tetoválva a szóban forgó zászló.
Megfizették és megkérték a szívességre. Az öregnek elmagyarázták,hogy csak ilyen formában tudták előkeríteni a zászlót.
Nincs mit tenni, a haldokló vénember megfogja a popsit és megcsókolja a hazája szimbólumát. Kis gondolkodás után ezt mondja:

-Most pedig fordulj meg, hadd búcsúzzak el Fidel Castrotól is!