Egy idős férfi és egy öregasszony megismerkedik az öregotthonban,
egy-két hónapig barátkoznak, aztán az öregember az egyik kerti padon
ülve ajánlatot tesz:

- Tudod drágám, öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek is, szexről nem nagyon lehet szó, de azért kivenném a fütyimet és
boldoggá tennél, ha legalább kézben tartanád.
Az öregasszony nem látott ebben semmi rosszat, hát beleegyezett, a
továbbiakban így üldögéltek a parkban, a tóparton, nagy boldogságban.

Egy napon azonban az öregasszony nem találta az öregembert a
megszokott padon, és ijedten járkált a parkban fel s alá.
Egyszer csak meglátta őt a tó túlsó partján, amint révülten
mosolyogva ücsörög egy másik öregasszonnyal. Amikor közelebb ment, az is kiderült, hogy az öreg fütyije az idegen asszony kezében van.

Megmérgesedett, rikácsolni kezdett:
- Te, vén kujon, már három hónapja járunk, azt hittem, minden rendben, nagy a szerelem, és most így talállak itt?!
Hát mije van ennek a vén ribancnak, ami nekem nincs?

- Parkinson-kórja. :P - mondja az öreg.