A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Mesélj nekem apu, Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, Jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, Az igaz szerelem? És ha majd elmúlik Akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, Ma is istenek? Hisznek-e még bennük, Most is az emberek? Van-e tényleg élet A halál után? És ha ezt kérdezem, Miért nézel bután? És ha majd felnövök, Nekem is lesz sorsom? Mert most a tanulás, Az a legfőbb gondom. Miért lesznek rosszak, Apu, az emberek? Hogy lehet, hogy vannak Éhező gyerekek? Ha a munkádért mindig Megkapod a béred. A hónap végén akkor Miért nincsen pénzed? Ha rám nézel, látom, Fátyolos a szemed. Hogyha én nem lennék, Könnyebb volna neked? Hogyha öreg leszek, Nekem is lesz szagom? És az unokákat Én is elronthatom? A szomszéd néniből Mikorra lesz banya? Hogy lesz egy országból Mocskos zsiványtanya? Sok mindent nem tudok, De egyet, elhiheted, Megmutattad nekem, Milyen a szeretet. Ne búsulj, apa, Nem számít a pénzed, Mert jó, hogy velem vagy, Én így szeretlek téged. Muhi János - Mesélj apu

Amikor egy férfi grillsütésre szánja el magát, a következő történik: 1. A férfi előveszi a kerti grillt és a faszenet. 2. A nő letakarítja a grillrácsot. 3. A nő lemegy a zöldségeshez. 4. A nő lemegy a henteshez. 5. A nő előkészíti a salátát. 6. A nő előkészíti a húst a sütéshez. 7. A nő kikészíti a fűszernövényeket a szükséges eszközökkel. 8. A nő kiviszi az előkészített eszközöket a férfinak, aki elterülve sört iszik. 9. A férfi elhelyezi a hússzeleteket a grillen. 10. A nő bemegy és megterít. 11. A nő elkészíti a zöldségeket. 12. A nő kimegy, hogy szóljon a férfinek, hogy a hús épp odaég. 13. A férfi leveszi az odaégett húst, és átadja a nőnek. 14. A nő tálal. 15. A férfi italt tölt. 16. A nő leszedi az asztalt. 17. A nő elmosogat és rendbe rakja a konyhát. 18. A férfi otthagyja a grillt, mert még van rajta némi parázs. 19. A férfi megkérdezi a nőtől, hogy örül-e, hogy ma nem neki kellett főznie. 20. És bizonytalan arcát látva megállapítja, hogy a nők soha nem elégedettek.

A szakma szégyene 🙁 A csóka drágállotta az Ibiza típusú csapásmérő eszközére a 3200 Ft értékű új féktárcsát, de nemgáz, mert kukázott egy másikat, majd mindkettőt leszúrták, majd egy kis fröcsi szakkör alkalmával összetaknyolták villannyal és lám-lám, itt az eredménye! Aki röhögne rajta, annak mondom hogy, 3 évig ez jött veletek szembe... És így, már nem is annyira vicces...

Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte a gyülekezetet: - Mindannyian megbocsátottatok az ellenetek vétkezőknek? Mindenki buzgón bólogatott, kivéve hátul egy idős hölgyet. - Kovács néni!? Ön nem bocsát meg!? - Ó, hát nekem nincs egyetlen ellenségem sem. - Hát ez csodálatra méltó! Megkérdezhetem, mennyi idős is ön? - 97 múltam ... - Kedves asszonyom, megkérem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, és mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem! A néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott: - Túléltem a kis geciket.