Szerdán volt egy "érdekes nevek" című poszt. Ez ihletett meg fácsén egy társaságot :

Tök Ödön Ria Dóra Lev Elek Bármi Áron Va Gina Masztur Bálint Bor Virág Ipsz Ilonka Petting Elek Szikla Szilárd Ebéd Elek

"Nagyon elegem van abból, hogy akadályozni akarnak létünk teljes megismerésében, mert úgy döntöttek valakik, hogy úgy szeretnék kihasználni az emberek jóhiszeműségét, és azt a vágyát, hogy ne azzal kelljen már foglalkozniuk örökké, hogy árgus szemekkel és fülekkel azt figyeljék, már megint, hol játszanak ki minket, hanem alkosson! Ehelyett? Egyszerre kellene lennem, politikusnak, közgazdásznak, kémikusnak, biológusnak, orvosnak, fizikusnak, mindennek, mert nem tudhatom, hol akarnak valami ocsmány csalással megetetni! Az asztalost sem kell állandóan figyelned, mikor az asztalt készíti neked, rábízod, ha nem azt rakta eléd, amit kértél, eljársz vele szemben valamilyen módon, elzavarod, nem fizeted ki, másikat keresel. Minden ember fel van háborodva, ha valakit hazugságon kap a mindennapi kapcsolataiban, annál feljebb lévők hazugságain nincs felháborodva, nyeli, mint a kacsa a nokedlit! Nem akar neki hátat fordítani, nem akarja páros lábbal seggbe rúgni, legyint egyet és hallgat! Érdekes, hogy ott, ahol nagyon komolyan az életünkről van szó, a jövőnkről, az utánunk jövők lehetőségeiről, nem érdekel senkit, azt hiszed elég, ha ráhagytál némi vagyont a gyerekedre, hiszed, megtettél mindent! Megszoktuk, hogy a politika, a hatalom az a hazugsággal egyenlő és ennyi, nem követeli az ország egymás után felsorakozva, hogy az Igazságot akarjuk, sőt, az egész emberiség hallgat..."

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Kenyérpirító vagy pirító kenyér?