- Kik játszanak az izék ellen? - Átkapcsolnál, amíg megnézem a Lucecitát? - Te, a Figónak van felesége? - Szerinted melyik csapatnak szebb a meze? - Akinek nincs labdája az miért fut? - A hosszabbításra is kíváncsi vagy? - Összesen hány félidő van? - A németek miért rúgnak olyan erősen? - Te, azért lassítják a képet mert a Vitray már öreg?

Egy orosz hűtőgépgyár öreg munkása nyugdíjba megy és ebből az alkalomból interjút készítenek vele. - Mondja elvtárs, van magának otthon hűtőszekrénye? - Nem, nekem nincs. - De ember, maga 40 évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, ahol semmi mást nem gyártottak, csak hűtőgép alkatrészeket! Ha minden nap csak egy kis alkatrészt vitt volna haza, már lenne otthon hűtője! - Higgye el, ezzel próbálkoztam több éven át, de akárhogy raktam otthon össze az alkatrészeket, mindig tank jött ki belőle.

Miben mások, mint fiatalabb társaik? Egy férfi tollából... Ahogy öregszem, egyre inkább a 40 feletti nőket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért: - Egy 40 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: "Mire gondolsz, drágám?" Fütyül rá, mire gondolsz. - Ha egy 40 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot. - Egy negyvenen túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől. Kevés olyan 40 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel. - A nőknek 40 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják. - Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést. - 40 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban. - Egy negyvenen túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el őt. - A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 40 feletti nőnek sosem kell meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja. - Egy 40 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról. - Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 40 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai. - Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük.

Van energiád és időd, de nincs pénzed (fiatalkor) Van energiád és pénzed, de nincs időd (felnőttkor) Van pénzed és időd, de nincs energiád (öregkor) Van energiád, pénzed és időd, akkor te egy marslakó vagy! 🙂

Az övé... Bár mi is elfogadnánk :P

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

„Az öreg székely bemegy a disznóólba és bedob egy parókát a vályúba. - Nincs többé korpa, csak gyönyörű haj!”

Az öregek kedvence

Arra utaló jelek, hogy végérvényesen felnőttél: 1. Több ételt tartasz a hűtőben, mint sört. 2. Reggel 6 órakor kelsz - nem pedig akkor fekszel, mint régen. 3. A szobanövényeid mind életben vannak, és egyet sem szívtál el belőlük az utóbbi 3 évben. 4. Szex a díványon? Ugyan már... 5. Te vagy az, aki kihívja a rendőrséget, mert a szomszéd "büdös kölkei" nem hajlandók lehalkítani a zenét. 6. A barátaid házasodnak és elválnak, nem pedig felszedik és kirúgják őket. 7. A farmer és a pulóver már nem jelent számodra "kiöltözést". 8. A kanapén alvástól megfájdul a hátad. 9. Egy mozi és egy vacsora a teljes randi, nem pedig a randi kezdete. 10. A gyógyszertárba hashajtóért jársz, nem pedig óvszerért és terhességi tesztekért. 11. A reggelit reggel eszed. 12. A "mindjárt hányok" szöveget felváltotta a "köszönöm, de nem kérek többet". 13. A számítógép előtt töltött időd 90%-a tényleges munkával telik. 14. A nyári vakáció három hónap helyett csak egy hétig tart. 15. Végigolvastad ezt a listát, és most kétségbeesve keresed azt a pontot, amely nem illik rád...

Az öreg néni elmegy a templomba, és magával viszi a papagáját. Ülnek a misén, amikor egyszer csak a papagáj megszólal: - Hú, a picsába, de rohadt hideg van itt! A néni elszégyelli magát, hazamegy és órákig beszél a papagájnak, próbálja elérni, hogy a templomban mellőzze a csúnya beszédet. A következő héten megint elviszi a templomba a madarat, de az megint csúnyán beszél. Ekkor elviszi egy állatorvoshoz, aki azt tanácsolja neki, hogy ha a madár csúnyán beszél, akkor fogja meg a lábánál, és forgassa párszor a feje körül. Így a madár megtanulja, hogy nem szabad csúnyán beszélnie. Következő héten megint bemennek a templomba. A pap éppen a mise közepén tart, amikor a papagáj megszólal: - A picsába, de rohadt hideg van itt! A néni elkapja a lábainál, és párszor megforgatja a feje körül. Amikor befejezi, a papagáj megrázza magát és megszólal: - És még a szél is kurvára fúj!