Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos roma legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel. Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette. Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe. Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte: - Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet. Mire én: - Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit . . .

Valódi pörgés-tombolás: az indusztriális zene Vessetek meg, szórjatok fejemre átkot és dobáljatok meg önjáró McDonalds-ételmaradékkal, de biz szerintem a zenének elsősorban funkciója van. Szépsége, üzenete meg minden egyébje csak másodsorban. Most ha olyan őszintén tahóra veszem a dolgokat, amilyen valójába' vagyok, akkor eccerű a helyzet, mint a faék: van pörgős zene, aminek a célja, hogy az ember adrenalinszintjét fellője a bdös picsába és pattogjon tőle, mint a nikkelbolha, meg van nyugis, lazítós, hallgatós zene, pihenni, olvasni, dolgozni való, oszt kész. Ha a pörgős zenét, a tombolós adrenalinzenét nézzük, a XX. század utolsó húsz-harminc éve lényegében kétféle zenei műfajt produkált erre a célra: a rock, és akkor most ebbe nyugodtan vegyünk bele mindent a Queentől a death metalig, meg a dance, ebbe meg vegyük bele az egész techno-trance-goa-dárenbéz mindenséget. Teljes cikk a piros linken :

www.valodi.huindust