A darázs, mint analógia Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb. 2 méter magas, anyuka nagydarab testes cigány asszony, és egy nagyjából 10 éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok ! Elmosolyodtam és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet. Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: -DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigány kultúra. Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje, hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy, hogy lopjak és köpjem le a többi embert. Mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a "Hogyan verjünk cigányokat?" c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes. Újból megállapítottam, hogy aki ma Magyarországon utálja a cigányokat, az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért? Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én nem azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, hanem azért, mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek..."
"Nyár volt. A kislányunkat ekkor kezdtük szoktatni a szobatisztaságra. Pelenka helyett egy laza bugyit viselt,hogy szükség esetén gyorsan bilire lehessen ültetni. Abban az időben kedvenc eledele volt a csokoládéval bevont mazsola drazsé. Kedvenc édességét csakúgy, mint a játékait előszeretettel szórta szét a lakásban. Én, mint házias apuka, a rend látszatának fenntartása érdekében folyamatosan pakoltam a játékokat a helyére, a szétszórt nasikat pedig vagy a kukába vagy a számba. Egyik nap viszonylagos rend uralkodott a lakásban. Azonban egy alig látható helyen felfedeztem egy mazsolás drazsét. Egy laza mozdulattal felvettem a padlóról és bekaptam. Vártam,hogy jön a csokoládé édes íze, a mazsola lágy állagával vegyülve. De nem jött. Ezt a mazsolás drazsénak látszó tárgyat a kislányom pottyantotta el a nagy játszadozás hevében. Ezek után nekem senki ne mondja rosszkedvében,hogy a szar is ízetlen!" Beküldte : B.I.
Pistike osztályfőnöke beírja az ellenőrzőjébe: "A gyerek büdös! Fürdetni!" Pistike apukája visszaírja: "Ne szagolgassa! Tanítsa!"
