Egy idős férfi és egy öregasszony megismerkedik az öregotthonban, egy-két hónapig barátkoznak, aztán az öregember az egyik kerti padon ülve ajánlatot tesz: - Tudod drágám, öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek is, szexről nem nagyon lehet szó, de azért kivenném a fütyimet és boldoggá tennél, ha legalább kézben tartanád. Az öregasszony nem látott ebben semmi rosszat, hát beleegyezett, a továbbiakban így üldögéltek a parkban, a tóparton, nagy boldogságban. Egy napon azonban az öregasszony nem találta az öregembert a megszokott padon, és ijedten járkált a parkban fel s alá. Egyszer csak meglátta őt a tó túlsó partján, amint révülten mosolyogva ücsörög egy másik öregasszonnyal. Amikor közelebb ment, az is kiderült, hogy az öreg fütyije az idegen asszony kezében van. Megmérgesedett, rikácsolni kezdett: - Te, vén kujon, már három hónapja járunk, azt hittem, minden rendben, nagy a szerelem, és most így talállak itt?! Hát mije van ennek a vén ribancnak, ami nekem nincs? - Parkinson-kórja. :P - mondja az öreg.