Két diák elmegy vizsgázni, ez az utolsó dobásuk a jog szigorlaton. A prof lakásán van a vizsga. Felmennek. Bemegy az első: Prof: Húzzon tételt. Srác kihúzza. Nem tud semmit, hebeg-habog össze-vissza. Prof: Hát kolléga, maga nem lesz kolléga. Diák1: Nézze professzor úr, a családunkban nagy szégyen volna, ha nem sikerülne a vizsgám. Adjon még egy lehetőséget. Felteszek magának három kérdést, ha tud rá válaszolni, rúgjon ki, ha nem, akkor beírja a jelest. Prof: Ilyen még nem fordult elő a praxisomban, de maga annyira pofátlan, legyen! Diák1: Nos professzor úr, mi az ami törvényes, de nem jogos, nem törvényes, de jogos és mi az ami se nem törvényes, se nem jogos. Prof gondolkozik-gondolkozik, pörögnek a lexikonok, jogszabályok az agyában, majd azt mondja: Prof: Tessék itt a jeles, de takarodjon nem is akarom látni magát! Megy ki marha büszkén. Mutatja a másiknak, hogy ötöst kapott. Az forr magában, hogy ez hogyan lehet, amikor sokkal hülyébb, mint ő. Belép. Prof: Tudja mit, ne is húzzon tételt, felteszek magának három kérdést, ha tud rá válaszolni, beírom a jelest, ha nem, ki van rúgva. Ugyanúgy elmondja, mi az ami törvényes, de nem jogos, nem törvényes, de jogos és mi az ami se nem törvényes, se nem jogos. Srác gondolkozik: Diák2: Nézze professzor úr, az, hogy ön 80 éves és van egy 20 éves felesége, ez ugye törvényes, de lássuk be nem jogos. Az, hogy az ön 20 éves feleségét egy 20 éves fiatalember rendszeresen kefélgeti, ez ugye nem törvényes, de lássuk be, jogos. Az viszont, hogy ez a fiatalember az előbb ezért magánál jelest kapott, na ez se nem törvényes se nem jogos.
A börtönben időd nagy részét egy 8x10-es cellában töltöd. Munkahelyeden időd nagy részét egy 6x8-as lyukban töltöd. A börtönben naponta háromszor kapsz enni. Munkahelyeden naponta egyszer van ebédidőd, és még fizetned is kell a kajáért. A börtönben kimenőt kaphatsz, ha jó a magaviseleted. Munkahelyeden a jó teljesítményt még több munkával jutalmazzák. A börtönben tévézhetsz és játszhatsz. Munkahelyedről ugyanezekért kirúgnak. A börtönben egy őr nyitja és zárja helyetted az ajtókat. Munkahelyeden mágneskártyát kell hordanod és magadnak kell kinyitnod az összes ajtót. A börtönben engedélyezik, hogy meglátogasd a családodat és barátaidat. Munkahelyeden még azt sem engedik meg, hogy beszélj velük. A börtönben minden költséget az adófizetők állnak, és nem kell dolgoznod. Munkahelyeden te fizeted még a munkába járás költségeit is, és az adó elviszi fizetésed nagy részét. A börtönben vannak felügyelők, akik gyakran szadisták és elmebajosak. Munkahelyeden ezeket hívják managereknek.
1. Ha becsengetnek, meztelenül menj ajtót nyitni. (azonnali hatás) 2. Minden kérdésükre kérdezz vissza: "Ezt most hogy érti?" 3. Játszd el, hogy te vagy a világ leglassabban beszélõ embere, és figyeld, meddig tart az elhivatottságuk. 4. Kérj elnézést, mondván, meg kell etetned a pitbullodat, majd felejts el visszamenni. 5. Kezdj el telefonálni (rendelj kábítószert, kis szextelefon, vagy pornófilm rendelés, stb) 6. Válassz ki bizonyos, gyakran ismétlödõ szavakat a mondandójukban, ha ezeket hallod, kezdj el kuncogni. Ha megkérdik, min nevetsz, mondd azt: "Semmin", majd kuncogj tovább. 7. Ugyanaz, mint az elözõ pontban, csak a szavaknál mondd azt, hogy "Bip!". 8. Nézz rájuk mérgesen, és mondd azt, hogy a te istened simán lenyomja az õ istenüket szkanderben.
A darázs, mint analógia Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb. 2 méter magas, anyuka nagydarab testes cigány asszony, és egy nagyjából 10 éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok ! Elmosolyodtam és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet. Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: -DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigány kultúra. Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje, hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy, hogy lopjak és köpjem le a többi embert. Mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a "Hogyan verjünk cigányokat?" c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes. Újból megállapítottam, hogy aki ma Magyarországon utálja a cigányokat, az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért? Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én nem azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, hanem azért, mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek..."
