Szombat este összeröffentem a barátnőimmel egy kis megbeszélésre. Megígértem a férjemnek, hogy pontban éjféli 12-kor otthon leszek. De a buli túl jól sikerült, koktél, tánc, még több koktél és az idő elszaladt. Végül hajnali háromra értem haza, mondanom sem kell, hulla részegen... Épp becsuktam magam mögött az ajtót mikor a rohadt kakukkos óra rákezdte: KAKUKK, KAKUKK, KAKUKK! Mivel tudtam hogy a férjem fel fog ébredni a zajra gyorsan én is rázendítettem, és kakukkoltam...még kilencszer. Megúsztam egy veszekedést - gondoltam és büszkeséggel eltöltve eme zseniális ötletért - szép nyugodtan lefeküdtem a férjem mellé. Az utolsó gondolatom elalvás előtt az volt, hogy mennyire okos és fürge eszű vagyok, még a kritikus pillanatokban is feltalálom magam. Másnap mikor a férjem reggeli közben megkérdezte, hánykor értem haza, lazán válaszoltam, hogy pontosan éjjel 12-kor, ahogy megígértem! Nem szólt semmit, sőt, még kételkedni sem látszott. Na ezt megúsztam, - csodás - gondoltam, mikor megszólalt: - Apropó drágám, ki kéne cseréltetni a kakukkos órát! - Igen? És miért szerelmem? - kérdeztem remegve. Mire ő: - Hááát...az éjjel felébredtem mikor hármat kakukkolt és a fene tudja, hogy miért, vagy hogyan, de utána azt kiabálta, hogy "BASSZA MEG!"...aztán még négyet kakukkolt és miután végighányta a folyosót, másik hármat kakukkolt, miközben majd megszakadt a röhögéstől. Utána még egy kakukk, majd botladozás közben rálépett a macskára és összetörte a telefonasztalt a nappaliban. Az utolsó kakukkot már mellettem az ágyban adta ki magából, aztán egy fingás kíséretében egyszerűen elaludt. Ennyi... Mit szólsz hozzá, drágám?
Felszállt egy távolsági buszra egy idősebb hölgy... Egy középkorú, 40-as éveiben járó udvarias pasi át akarta adni neki a helyét, de a hölgy így válaszolt: - Előmelegített helyre nem ülök! A fickónak sem kellett több, visszaült, miközben halkan ezt mondta: - Akkor üljön a jegesmedve f@szára. A hölgy miután meghallotta, a fiatelember válaszát, felháborodva odafordul a sofőrhöz: - Hallotta ezt?! - Igen hölgyem, akkor most forduljak északnak?
"Hűséges" olvasója vagyok az oldalnak, amely nem kevésszer vidította meg a napjaimat. Ezért gondoltam én is hozzáteszek a tartalmához egy nagyon keveset. A csatolt képen látható kisbuszt én fotóztam le Érden. Így már elmondhatjuk, hogy nekünk is van már egy ezeréves sólymunk, ami kicsit szakadt, kicsit szar, kicsit rozsdás fehér, kicsit Volkswagen és max 100 km/h az elképzelhetetlen sebessége, de a miénk 🙂 Remélem kiteszitek az oldalra. Kitartást nektek és csak így tovább! Üdv.: "V" (Titto)