"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?
Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni... Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Meg jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom... Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 3 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni...
Egy nagyvállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába Tatra 613-as kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10.000 forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója... Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga Tatra 603-assal jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az utolsó - biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam. Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott lógott Kádár és Lollo Brigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét. Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam. Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert errefelé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is biztosítva van... Ettől kezdve munkanélküli lettem... Ámde, az élet sok mindenre megtanított... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás... Rehabilitáltattam magam. Innentől kezdve politizálok. Kávémat szexi titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audi A6-al. Befogom a szám és ha kell - szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam emelkedik. u.i.: A fiatalkori kilengéseimre csak mint szépre emlékezem...
25 évesen : 1. Jóképű 2. Elbűvölő 3. Anyagilag sikeres 4. Figyelmes hallgatóság 5. Szellemes 6. Jó kondícióban van 7. Stílusosan öltözik 8. Értékeli a minőségi dolgokat 9. Tele van kellemes meglepetéssel 10. Fantáziadús, romantikus szerető 35 évesen : 1. Kellemes kinézetű (előnyben azok, akiknek van haja) 2. Kinyitja a kocsi ajtaját, kihúzza a széket 3. Van elég pénze egy kellemes vacsorára 4. Többet hallgat, mint amennyit beszél 5. Nevet a vicceimen 6. Gond nélkül haza tudja cipelni a szatyrokat a boltból 7. Van legalább egy nyakkendője 8. Értékeli a jó házi kosztot 9. Nem feledkezik meg a születésnapokról és az évfordulókról 10. Legalább hetente egyszer romantikus hangulatba kerül 45 évesen : 1. Nem túl csúnya (kopasz fej rendben) 2. Nem indul el, mielőtt még kiszállnék a kocsiból 3. Van állandó munkája – időnként felvág azzal, hogy étterembe visz 4. Bólogat, miközben beszélek hozzá 5. Többnyire emlékszik a viccek poénjára 6. Elég jó karban van ahhoz, hogy átrendezze a bútorokat 7. Olyan inget visel, amiből nem lóg ki a hasa 8. Tudja, hogy nem veszünk olyan pezsgőt, aminek csavaros kupakja van. 9. Nem felejti el lehajtani a WC ülőkét 10. Hétvégén általában megborotválkozik 55 évesen : 1. Vágja az orr- és fülszőrzetét 2. Nyilvános helyen nem böfög és nem vakarózik 3. Nem kér túl gyakran kölcsön 4. Nem bóbiskol el, miközben mondom a magamét 5. Nem meséli el túl sokszor ugyanazt a viccet 6. Elég jó karban van ahhoz, hogy hétvégenként felkeljen a kanapéról 7. Általában két egyforma zoknit és tiszta gatyát visel 8. Értékel egy jó vacsorát a TV előtt 9. Időnként beugrik neki a nevem 10. Van úgy, hogy hétvégén megborotválkozik 65 évesen : 1. Nem ijednek meg tőle a kisgyerekek 2. Emlékszik, hogy hol van a fürdőszoba 3. Nem kell túl sok pénz a fenntartásához 4. Alvás közben csak mérsékelten horkol 5. Tudja, min nevet 6. Elég jó karban van ahhoz, hogy egyedül felálljon 7. Általában felvesz valami ruhát 8. Szereti a puha ételeket 9. Emlékszik rá, hol hagyta a fogsorát 10. Tudja, hogy hétvége van 85 évesen : 1. Lélegzik 2. Beletalál a klotyóba
Hárman pecáznak a csónakban, nagy a forróság, egyikük feláll, hogy sört hozzon magának. A csónak hirtelen megbillen, beleesik a vízbe. - Mit tegyünk, nem jön fel! - kiált az egyik társa. - Jobb, ha utánaugrunk, s kihúzzuk! Egyikük beugrik, fél perc múlva feljön: - Megtaláltam! Behúzzák a csónakba. - Te, ez nem lélegzik! Adjunk mesterséges lélegeztetést! Épp csak elkezdik... - Te, én nem emlékszem, hogy a Bélának ilyen büdös szájszaga lenne!? - Én sem emlékszem, hogy korcsolya lett volna a lábán...
