A fotó rövid története: Szegvár egy kis település Csongrád megyében. Elkészült október elején a főút felújítása, amelynek keretében kaptunk egy új körforgalmat. A Közút a körforgalom közepén található földterületet beszórta fűmaggal, ami a pályázati előírás volt. Erre az újonnan választott polgármester buzdított embereket, akikkel a fűmag tetejébe elültettek 2000 db árvácska palántát. Így lett szegvárnak egy egyedi és rendkívüli füvesített árvácska mezője. Kitudja ki lesz az erősebb. 🙂
Pista bá' elmegy a szexológiai rendelésre: - Kérem, elfogadják itt a TB kártyát? - Persze - feleli a doktornő. - Mi a panasza? - Csattog a pöcsöm. - Ezt hogy érti? - kérdezi a doktornő. - Vegye a kezébe, és erősen húzogassa rajta a bőrt. - válaszol a férfi. Az öreg kiveszi, a doktornő pedig úgy tesz, ahogy a férfi mondta neki. Ekkor az öreg hirtelen elélvez. - Nem szégyelli magát? - rivall rá a doktornő. Ha élvezni akar, akkor miért nem megy a kurvákhoz? - Voltam, de ők nem fogadták el a TB kártyát.
Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: Egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?
Amúgy ez az eredeti sztori : "A lengyel betyár egy barátjától kérte el Dolinát, mert a lóval akarta lelegeltetni a háza előtt elburjánzó füvet. Az ismerős nem ért vissza időben a négylábúért, Kozlowski pedig attól tartott, lába kélhet a lónak, ha kinn hagyja. Ezért felvezette lakásába és kitette az erkélyre, hogy szem előtt és biztonságban legyen."
