Zuckerberg nem volt mindig ekkora király. A nemrég megjelent életrajzából szemezgetve kirajzolódik egy szexmániás, kisebbségi komplexusokat halmozó, Napóleon szindrómás lúzer képe. Aki egy véletlennek köszönhetően megcsinálta a szerencséjét kétségtelenül. De ettől még ő maradt az osztály pofonfája, a srác a zenetáborból, akinek vad álmait előnytelen külseje gátolta a kiteljesedésben. Ő lehetett a figyelemért szinte bármit bevállaló partiarc, az ügyeletes bohóc, aki kétségbeesett igyekezettel próbált beilleszkedni a sikeres harvardi diákok közé. Teljes cikk a piros linken :

varanus.blog.hu20100523facebook_profil_olcson_elado

Valódi pörgés-tombolás: az indusztriális zene Vessetek meg, szórjatok fejemre átkot és dobáljatok meg önjáró McDonalds-ételmaradékkal, de biz szerintem a zenének elsősorban funkciója van. Szépsége, üzenete meg minden egyébje csak másodsorban. Most ha olyan őszintén tahóra veszem a dolgokat, amilyen valójába' vagyok, akkor eccerű a helyzet, mint a faék: van pörgős zene, aminek a célja, hogy az ember adrenalinszintjét fellője a bdös picsába és pattogjon tőle, mint a nikkelbolha, meg van nyugis, lazítós, hallgatós zene, pihenni, olvasni, dolgozni való, oszt kész. Ha a pörgős zenét, a tombolós adrenalinzenét nézzük, a XX. század utolsó húsz-harminc éve lényegében kétféle zenei műfajt produkált erre a célra: a rock, és akkor most ebbe nyugodtan vegyünk bele mindent a Queentől a death metalig, meg a dance, ebbe meg vegyük bele az egész techno-trance-goa-dárenbéz mindenséget. Teljes cikk a piros linken :

www.valodi.huindust