Egy srác hazamegy totál szétcsapva. Másnap reggel felkel, kimegy a konyhába. Az apja odaül mellé: Tudod fiam, azt már megszoktam, hogy beállva jársz haza. Nem szóltam semmit amikor tegnap éjszaka lekurváztad az anyádat. Amikor szétverted a szobádat azt mondtam a te dolgod. De amikor a szoba közepére szartál, és a szart teletűzdelted fültisztító pálcikákkal majd közölted, hogy 'Süni mától nálunk lakik!', na az már nekem is sok volt.

Az Anti Fitness Club-ot 2002 novemberében alapította Molnár Tamás (gitár-ének), Fekete Balázs (dob), és Schmidt Antal (gitár). A zenekarnév választást leginkább az inspirálta, hogy már akkoriban is edzőtermek és sportpályák helyett inkább füstös klubokban, koncerteken és a próbateremben érezték jól magukat. A kezdeti szárnypróbálgatások idején, 2003-ban csatlakozott hozzájuk a basszusgitáros, Varsányi Miklós, és első dalaikat, melyek leginkább a punk-rock stílusba voltak besorolhatók, hamarosan bemutatták a nagyközönségnek. Weboldaluk : http://www.antifitnessclub.eu/blog/ Youtube-os klipp a piros linken :

www.youtube.comwatch?v=uoeScs7dH1E&feature=related

Családja : Futballművelő családban nőtt fel, apja és egyik testvére, Roberto is labdarúgó volt. Apját kilenc esztendős korában elveszítette (egy medencébe fulladt bele), a családot ezek után Roberto tartotta el, aki Svájcban, a Sion csapatában játszott. A későbbiekben Roberto Ronaldinho menedzsere is lett. Van egy kisfia.

Valódi pörgés-tombolás: az indusztriális zene Vessetek meg, szórjatok fejemre átkot és dobáljatok meg önjáró McDonalds-ételmaradékkal, de biz szerintem a zenének elsősorban funkciója van. Szépsége, üzenete meg minden egyébje csak másodsorban. Most ha olyan őszintén tahóra veszem a dolgokat, amilyen valójába' vagyok, akkor eccerű a helyzet, mint a faék: van pörgős zene, aminek a célja, hogy az ember adrenalinszintjét fellője a bdös picsába és pattogjon tőle, mint a nikkelbolha, meg van nyugis, lazítós, hallgatós zene, pihenni, olvasni, dolgozni való, oszt kész. Ha a pörgős zenét, a tombolós adrenalinzenét nézzük, a XX. század utolsó húsz-harminc éve lényegében kétféle zenei műfajt produkált erre a célra: a rock, és akkor most ebbe nyugodtan vegyünk bele mindent a Queentől a death metalig, meg a dance, ebbe meg vegyük bele az egész techno-trance-goa-dárenbéz mindenséget. Teljes cikk a piros linken :

www.valodi.huindust