- Staller Ilona: Szolid smink - Pataki Attila: Természetes hajápolás - Aigner Szilárd: Helyes prognózisaim - Belügyi Közlöny: Felderített maffiagyilkosságok - A francia válogatott 2002-es VB szereplése és góljai - Cher: Természetes testrészeim - A Vatikán nagy tavai - Wang Xiao Hu: Egy kínai zokniárus visszaemlékezései felejthetetlen számlaadásaira. - A kabuli internet cafék névsora - Az ír antialkoholisták névjegyzéke - Stohl András: Lassan, de biztosan - Tárgyilagos bulvárlapok - Csernobili telefonkönyv - Higiénia Romániában - 101 indiai specialitás marhahúsból - Bill Gates: Hibátlan és gyors MS operációs rendszerek - Borisz Jelcin: Harc az alkoholizmus ellen. - Szaddam Husszein: Béke - Régi amerikai népszokások - A sertésvér felhasználásának módozatai különféle zsidó ételekben - Giordano Bruno : A katolikus egyház által jóváhagyott kutatásaim eredménye - Verebes István: Egészséges lélegzés - Sikertelen ejtőernyős ugrásaim - Eszkimó fürdőruha-modellek - Császár Előd: Én és a KRESZ - Charlie & Demjén Rózsi: Szárazon - A rendszergazdák humora - A kuvaiti emír munkakönyve - A nagy antarktiszi homokvihar - A legnagyobb jégverések a Szahara területén - Michael Jackson: A férfias megjelenés titkai - Calcuttai Teréz anya: Ne féljünk az anális szextől! - Danny de Vito: Élet 180 cm felett - Jasszer Arafat: Kendőzetlenül - A ghánai szoláriumszerelők jegyzéke - Paudits Béla: A konditermek világa - Mohammed Atta: Landolás utasszállító géppel - Pintér Sándor: Hogyan számoltam le a magyar maffiával - A Trabant istálló Forma 1-es sikerei - Esmeralda: Az öt Oscar-díj titka - Dobó Kata: Önzetlen, őszinte szerelem - Osama Bin Laden: Philips szakállnyíró modellek összehasonlító táblázata - George Bush: országok, amiket felismerek a térképen - II. János Pál: Egyéjszakás kalandjaim - Híres busmanok az IT-businessben - Zalatnay Cini: Látom a köldököm - Lagzi Lajcsi: Hogyan lettem anorexiás - Woody Allen: Trend a szemüvegiparban

A nő olyan, mint az olimpiai érem. Először harcolnod kell érte, aztán egy életen át lóg a nyakadon.

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

A disznók orgazmusa 30 percig tart. (A következő életemben disznó akarok lenni...) A csótány kilenc napig él a feje nélkül, mielőtt éhen hal. (Az a disznó még mindig nem megy ki a fejemből.) Ha a falba vered a fejed, óránként 150 kalóriát égetsz el. (Ezt ne próbáld ki otthon, esetleg a munkahelyen.) A hím imádkozó sáska nem tud párzani, amíg a feje a törzséhez kapcsolódik. A nőstény úgy kezdeményezi a szexet, hogy leszakítja a hím fejét. (Drágám, itthon vagyok. Mi a ...?) A bolha a testhosszának 350-szeresére képes elugrani. Ez olyan, mintha egy ember átugrana egy focipályát hosszában. (30 perc. A mázlista disznó! El tudod ezt képzelni?) A törpeharcsának több mint 27000 ízlelőbimbója van. (Mi lehet ennyire finom egy tó fenekén?) Némelyik oroszlán 50-nél is többször párzik egy nap. (Még mindig disznó akarok lenni a következő életemben...inkább a minőség mint a mennyiség) A pillangók a lábukkal érzik az ízeket. (Ezt mindig is szerettem volna tudni.) A legerősebb izmunk a nyelvben van. (Hmmmmmm.... ...) A jobbkezes emberek átlagosan 9 évvel tovább élnek mint a balkezesek. (Ha kétkezes vagyok, megfelezhetem a különbséget?) Az elefánt az egyetlen állat, ami nem tud ugrani. (Ezt jó hallani.) A macska vizelete ragyog fekete fényben. (Csak ezt nem tudom, mennyit fizetett a kormány, hogy ezt kiderítse.) A strucc szeme nagyobb, mint az agya. (Az emberek között is ismerek egy pár ilyet.) A tengeri csillagnak nincs agya. (Erre is tudok példát az emberek között.) A jegesmedvék balkezesek. (Ha váltanak, tovább fognak élni.) Csak az emberek és a delfinek használják a szexet örömszerzésre. (Hát a disznó?? A delfinek hallottak már a disznóról?) Ha legalább egyszer elmosolyodtál, akkor lájkold 🙂 U.i.: Isten áldja a disznót!