Veet szőrtelenítő krém férfiaknak - vásárlói vélemény Miután közölték velem, hogy a golyóim úgy néztek ki, mint egy öregedő rasztafári feje, elhatároztam, hogy fejest ugrok a dolgok közepébe és veszek egy ilyen krémet, mivel a korábbi borotválási próbálkozásaim csak csekély sikerrel jártak és majdnem elroppant a gerincem, amikor megpróbáltam elérni a problémásabb részeket. Mivel kissé romantikus vagyok, úgy gondoltam, a tettet az asszony szülinapjára időzítem, hogy érezze a törődést. Jóval előtte megrendeltem a terméket, és mivel az Északi-tengeren dolgozok, úgy gondoltam, keményebb vagyok, mint az előző vélemények írói, akiket puhány irodai alakoknak tartottam… Ó, társaim a fájdalomban, micsoda tévedés volt! Megvártam, míg az asszony az ágyba bújt, és miután homályos utalásokat tettem neki valami különleges meglepetésről, lementem a fürdőszobába. Kezdetben minden jól ment, felkentem a krémet és vártam, hogy valami történjen. Nem kellett sokáig várnom. Először kellemes melegséget éreztem, melyet pillanatokon belül olyan intenzív, égető érzés váltott fel, amit csak úgy tudok leírni, mintha ketten húzták volna a szögesdrótból készült alsógatyámat a farpofáim közé, azzal a feltett szándékkal, hogy a fejemmel kiüssem a plafont. Addig az éjszakáig a vallás nem játszott nagy szerepet az életemben, de akkor készséggel híve lettem volna bármelyik vallásnak, amelyik megszünteti azt a kegyetlen égető érzést a hátsó kijárat körül, amely pusztulással fenyegette a koronaékszereket is. Miközben azért küzdöttem, hogy ne harapjam át a fájdalomtól az alsó ajkamat, megpróbáltam lemosni a krémet, amivel csak annyit értem el, hogy egy szőrcsomó eldugította a lefolyót. Könnyektől elhomályosult szemmel támolyogtam ki a hallon keresztül a konyhába, és - mivel járni nem nagyon voltam képes - az utolsó métert kúszva tettem meg a hűtőszekrényig valami hűsítő fájdalomcsillapító reményében. Feltéptem a hűtőgép ajtaját, megláttam egy doboz jégkrémet, aminek letéptem a tetejét és magam alá helyeztem. A megkönnyebbülés fantasztikus, de csak időleges volt, mivel a jégkrém meglehetősen gyorsan elolvadt és az égető érzés hamar visszatért. A jégkrémes doboz kialakítása miatt ráadásul a kipufogót nem tudtam hűsíteni, ezért körbetapogattam a mélyhűtőfiókot valami más után kutatva, mivel biztos voltam benne, hogy a látásomat meglehetősen hamar újra el fogom veszíteni. Megragadtam egy zacskót, amiről később kiderült, hogy fagyasztott kelbimbó volt, kiszakítottam, és közben próbáltam olyan csendben maradni, amennyire csak tudtam. Fogtam egy marék kelbimbót és megkíséreltem párat beszorítani a farpofáim közé, de hiába. Azért nem működött a dolog, mert egy kevés krémnek sikerült bejutnia a fingómba, ami olyan érzést okozott, mintha egy rakétahajtómű dolgozott volna bennem odalent. Kétségkívül – és egyben remélhetőleg is – ez volt az egyetlen pillanat az életemben, amikor arra vágytam, bárcsak megjelenne egy homokos hóember a konyhában, amiből látható, milyen mélyre lettem volna képes süllyedni a fájdalom csillapítása érdekében. Fájdalomtól elgyötört elmém csak azt az ötletet volt képes kiszenvedni magából, hogy egy kelbimbót óvatosan felhelyeztem oda, ahol még előtte semmi sem járt. Balszerencsémre a konyhából kihallatszó furcsa nyögésekre felriadt asszony ezt a pillanatot választotta ki, hogy utána járjon a zajok forrásának, akit az a látvány fogadott, hogy a seggem az égnek mered, golyóimról epres jégkrém csöpög, és éppen egy szem kelbimbót tolok a lyukamba, miközben azt nyöszörgöm: Hú, de jó érzés… Érthető módon megrázta a látvány és felsikított, és mivel nem láttam az érkezését, a hangtól önkéntelenül összerándultam, ami miatt a kelbimbó meglehetős sebességgel kilövődött belőlem éppen az ő irányába. Megértem, hogy nem éppen arra a különleges meglepetésre vágyott, hogy éjjel 11 órakor egy kifingott kelbimbóval lábon lőjék a konyhában, és az sem segített rajtam, hogy másnap a gyerekeknek meg kellett magyarázni a jégkrémben látható furcsa lenyomat keletkezésének körülményeit. Szóval, összességében a Veet eltávolítja a szőrt, a méltóságot és az önbecsülést…

Megjegyzés : Téli wellness hétvégéken a meleg, termálvizes medencében a használata nem ajánlott

A Szaratov hűtőgépgyár sztahanovistája nyugdíjba megy és ebből az alkalomból az orosz TASZSZ hírügynökség riportere interjút készít vele. - Mondja elvtárs, van magának hűtőszekrénye? - Nem, nekem nincs. - De ember, maga 35 évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, nem próbált meg ennyi idő alatt egyet darabokban hazavinni? - Hazavittem én hármat is, de akárhogy raktam össze, mindig tank jött ki belőle.

Egyedül marad estére a férj, de az asszonyka gondoskodott róla, felírta, mit hogyan csináljon: vacsorára csinálj hagymás rántottát: - Spájzból hozz egy fej hagymát. Azt vidd vissza, te szerencsétlen, az karalábé. Hagyma az alsó polcon... nem ott, a másik oldalon. Pucold meg (a héját kell eltávolítani), nem nehéz, csak ... le kell húzni a héját róla. Öblítsd le, mosd meg a kezed! Deszkán darabold fel! - Ó te nagyon hülye! Vidd vissza a garázsba azt a lécet! Vágódeszka a szekrényben, lent. Ennyire balfék hogy lehetsz? Öblítsd le a kezed és ragaszd be sebtapasszal. Nem, ettől a kis vágástól az ujjadon, még nem fogsz elhalálozni, még ha úgy érzed is. Tudom, hogy csípi a szemed, de nem én biztattalak, hogy dörzsöld meg hagymás kézzel. - A hűtőből vegyél ki 4 tojást. Feri!!! Tedd vissza a sört!!! - Jó van. Most törd fel a tojásokat, csipetnyi só, mondom csipetnyi bazzeg! Villával verd fel. Nem akarok beleszólni, de a héját miért raktad bele? Önts a serpenyőbe kevéske olajat... Fele elég lett volna. Gyújtsd be a gázt, tedd rá a serpenyőt. Ha forró az olaj, öntsd bele a tojást. - Te anyaszomorító! Mondtam én, hogy az ujjaddal ellenőrizd az olaj hőfokát?. Áhhh! Úgy van, jó neki a hideg. Az ujjadnak, és nem a belednek. Tedd le a sört! - Igen, az a tojás odaégett. Kevergetni kellett volna. - nyisd ki a mosogató alatti szekrényt, és edényestől dobd ki. Miért? Te fogod kisúrolni azt a serpenyőt? Az az életbe ki nem jön belőle, hiába teflon. Húzd ki a felső fiókot. Ott van 2000 Ft, és a Don Pepe telefonszáma. Rendelj egy pizzát magadnak te konyhatündér! Szeretlek, Hajni