Az amerikai iskolában, a tanárnő azt a feladatot adja fel, hogy mindenki gyűjtsön egy tanulságos történetet. Másnap: - Nos, te Pistike mit gyűjtöttél? - Egyszer amikor vittük a tojást a vásárra, eltört a szekér kereke, és eltörtek a tojások. - És mi ebből a tanulság? - Az, hogy ne vigyük egy kosárba az összes tojást. - Jó, és te kicsi Juliska, mit gyűjtöttél? - Egyszer amikor vittük a tejet a vásárra, megbotlott a szamár és kiborult a tej. - És mi ebből a tanulság? - Az, hogy ne vigyük egy kannába az összes tejet. - Jó, és te kicsi Tomika, mit gyűjtöttél? - A bácsikám Vietnámban szolgált zöldsapkásként. Egyszer lelőtték a helikopterét, amelyben a frontra vitték. Volt nála egy gépfegyver, egy kés és egy üveg Whisky. A zuhanás közben megitta az üveg Whiskyt, hogy ne vesszen kárba. Amikor földet ért szembe találta magát 100 vietkongal, 50-et elintézett a gépfegyverrel, amikor kifogyott a munició. Fogta a kést és megölt vele 30 vietkongot, de akkor kicsorbult a kés éle. A maradék 20-at pedig saját kézzel intézte el. - Jaj, és mi a tanulság ebből a szörnyűségből? - Mi-mi... hát az, hogy ne baszogasd Bob bácsit ha részeg !

Nem kaptunk infót a beküldőtől, hogy mikor készült a kép, de lehet nem idei.

Sziasztok! Íme egy gyöngyszem a miskolci búza téri piacról.

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Sziasztok! Ezt a fotót Kisvárdán járkálva készítettem.