Te figyu már, 5 hónapja küldözgetem az önéletrajzomat különböző cégeknek és nem válaszol senki. Szerinted mi lehet a baj? - nyafog Ica, miközben a műkörmével a póthaj tövét basztatja és rózsaszín gömböcskéket fúj unottan a rágógumijával . Ica ari meg minden, de tudni kell róla, hogy igazi, hivatásos nagyipari ordas és, hát legyünk őszinték egy botsáska véresre verné legózásban, homokvárépítésben. Én csípem, mert oly egyszerű a lelkem! Havonta egyszer beugrik lottózni és akkor "beszélgetünk." - Na muti azt az önéletrajzot bébidoll! Név: Nagy Ica (nem Ilona ba*meg! Ica!) Születési hely, idő:János kórház, 1988.05.03. Du. 14.45. B.épület (nem vesztünk el a részletekben, köszönjük.) Anyja neve: Lakatos Eszmeralda Izaura. Legmagasabb iskolai végzettsége: Tóth Teréz Ruhaipari és Gazdasszonyképző Szakmunkás Iskola Esti és Levelező Tagozat, 1 félév. (Agysebész alapképzés...) Legutolsó munkahelye:Lili és Angyalka Műköröm stúdió Idegen nyelv ismeret: Lovári-közép, szóban (orálisan magyarul...) Angol-alap, netes kifejezések ismerete, mint például: LOL, OMG, THX, Lama, Demotivalo, Facebook, Chat. (na itt már azért fejelgettem a pultot a röhögéstől). Német-szakmai felsőfok (itt már vinnyogtam, mármint, érted: SZAKMAI...hát a pornó hivatásos nyelve a német, na. Az operáknak az olasz, az orvoslásnak a latin, a pornónak is kell valami!) Hobbi, szabadidős tevékenység: Szaxi, sztrip tánc (Ba*meg Ica, legalább ne írnád le!) Itt egy kicsit elakadtam az olvasásban, mert ahogy a nagy költő mondaná, hulló könnyem záporán át már nemigen láttam a valóságot. Mondom neki: - Te Ica, hova is jelentkeztél? -Hááát, ircsivezcsinek.. - Minek? - Irodavezetőnek! - Ja értem. És még? - Háeresnek, külügyesnek, asszisztensnek. Tudod ilyen irodai dolgokra. Olvasom tovább. Motivációs levél: Ica vagyok, lennék önöknél HRS (itt azé' dobtam egy tripla flippet hátrafelé) vagy aszisztencia, gépelni tudok, telefonálni is. Napi 8 órában tudok dolgozni. Van tapasztalatom. Mások által dekoratőrnek mondott fiatal lány vagyok. Budapesthez közel lakom busszal. Tudok körmözni (és fogazni) is. Szabad időmben netezek, csetelek, eszkortozok, konzumálok, de ezek már tökre uncsik, szeretnék fejlődni az irodai munkák terén. (vagy a Rákóczik terén.) Elérhetőségeim: (mostkapaszkoggyámegba*od!) [javascript protected email address] Várom válaszukat nagyon mer már dolgoznék! Puszi Ica. Olyan 20-25 percig fuldokoltam a röhögéstől, aztán azt javasoltam neki, hogy szerintem írjuk át az egészet és csináljunk egy új email címet. De nem akarta meg jött is érte valami világoskék, utánfutós Lada, úgyhogy ki libbent én meg itt maradtam a földön fetrengve.
Ma bal lábbal keltem fel... Felvettem az ingem, leszakadt róla egy gomb. Megemeltem a táskámat és leszakadt a füle... Most kicsit félve megyek ki vizelni 🙁
Egy kolostorban élt egy pap, akinek minden este egy apáca segített a kádban fürdeni. Egyik reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá: - Tisztelendő anyám, üdvözültem! - Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér? - Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e. - A vén gazember! - mondta a tisztelendő anya. - És mi történt még? - Az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyörben lesz részem. Hát, kipróbáltuk a zárat, és így is volt. - A vén kujon! - kiáltott fel a tisztelendő anya. - Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és 30 éve fújatja velem!
Sikerült egy kicsit félrehallani ezt a zenét 🙂 Megjegyzés : nekünk tetszik, reméljük lesz folytatás!
Egy városi rokon lemegy falura a rokonokhoz. Egyik nap éppen disznóvágás van, a városi gyerek ott lábatlankodik a dolgos falusiak között, mindenbe beleszól, mindent kritizál. Éppen a kolbásztöltésnél tartanak, amikor megkérdezi, hogy mi ez a gépezet? - Ez egy kolbásztöltő - mondja a családfő kicsit mérgesen - Beteszed a disznót, aztán kijön belőle a kolbász. - Nem rossz, nem rossz - hümmög flegmán a városi gyerek. - De olyan gép nincsen, amibe beteszik a kolbászt és kijön a disznó? - Dehogynem - hangzik a válasz - anyád is ilyen.