Kedves Napiszar Szerkesztőség! Elküldöm a történetemet, mert ez is talán idevaló lehet! Eredetileg kaptunk karácsonyra az egész családtól együtt a feleségemmel két belépőjegyet a bécsi Robbie Williams koncertre Krieauba. Nagyon-nagyon örültünk neki, mert a kedvenc előadóink egyike! Elmentünk a koncertre és kb. 1 ½ órával a koncert előtt szerettünk volna bemenni az arénába. Nem sikerült, mert olyan sokan voltak. Kb. 250 m-re a színpadtól + 2méteres emberek hátát látva gondoltuk, hogy ez valószínűleg nem az a szórakozás lesz amire a jegyet kaptuk. Óvatosan megpróbáltunk közelebb nyomulni, de a tömeg összezárt és nem engedte meg a hátul állók közelebb kerülését. Egyesek elkezdtek lökdösődni, veréssel fenyegetőztek, stb, stb. A feleségem megijedt, nem akart tovább jönni, szóval kilátástalanná vált a koncert kulturált „megtekintése“. Itt szeretném megjegyezni, hogy meddig engedhető meg az extraprofit hajkurászása (Robbie ezért állítólag 3 millió €urot kapott!?) Nyomor a köbön, mennyi jegyet lehet pl. m²-ként eladni? A médiák azt mondták hogy ~60.000 néző lesz kint. Én voltam a Népstadionban 70.000 ember között koncerten de az elbújhatott emellett a tömeg mellett. Én részemről megfordultam és eljöttem a koncertről, hiszen a youtube-on ezek a dalok jobban élvezhetők, Robbie-ból meg úgysem sokat látunk. Hozzáteszem, hogy a méregdrága belépőjegyet ilyen körülmények után visszaváltani, másnak eladni vagy pl. csak a saját fiamnak akartam átadni, nem lehetett. Reklamálni nincs lehetőség. Profin van ez is kitalálva! Mindenkivel szerettem volna megosztani a tapasztalatomat, hátha nem csak én tanulok belőle! Üdvözlettel: B.A.
Lassan érkezik a hazai! Ezen a héten a boltokban és az egyéb árusítóhelyeken is felváltja az importot a magyar görögdinnye.
Paradoxon jelentése : A paradoxon állítások egy olyan halmaza, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük.
Egy kolostorban élt egy pap, akinek minden este egy apáca segített a kádban fürdeni. Egyik reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá: - Tisztelendő anyám, üdvözültem! - Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér? - Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e. - A vén gazember! - mondta a tisztelendő anya. - És mi történt még? - Az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyörben lesz részem. Hát, kipróbáltuk a zárat, és így is volt. - A vén kurafi! - kiáltott fel a tisztelendő anya. - Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és 10 éve fújatja velem!
- Jó napot uraim, kártyázni szeretnék! Összenéznek a spílerek: - Jól leszedjük az öreget. Leülnek, már éppen osztanának, amikor az öreg megszólal: - Az a baj, hogy én csak egy fajta kártyajátékot ismerek, az a neve, hogy Parapittyó. - Ezt nem ismerjük, de sebaj, néhány körön keresztül megtanuljuk. Leosztják a lapokat, felveszik, az öreg megnézi a lapjait, bedobja, s megszólal: - Parapittyó! azzal besepri a téteket. Következő körben ugyanez történik. Összenéznek a többiek: hiszen ez nem nehéz, csak azt kell mondani, hogy parapittyó és jó gyorsan bedobni a lapokat. Eddig soha nem látott mennyiségű tét gyűlik össze az asztalon. Mindannyian egyszerre kiáltják: - Parapittyó és már vinnék is a tétet. Mire az öreg bácsi, ujját ingatva: Na, na ... - ROYAL PARAPITTYÓ!
A szovjet-kínai ellentét idején a Szovjetunióba érkezik egy zsák mák, és egy cetli: "Ennyien jövünk. Mao." Ugyanez a zsák érkezik 1 hét múlva megdarálva Kínába, és egy cetli: "Így küldünk vissza. Lenin."
