1. A képernyőn ferde csíkok: a szomszédja borotválkozik. 2. Csúnya árnyékot lát: kevesebb alkoholt és több tejet fogyasszon. 3. Kép van, hang nincs: 1921-es némafilmet lát. 4. Nem látja az adást: ellenőrizze, van-e egyáltalán televíziója. 5. Nincs kép, csak hang: a készülék mögött ül. 6. Se kép, se hang, pedig a készülék be van kapcsolva: nem a konnektorba van bedugva. 7. Nincs kép, de jó a hang: rádiót hallgat. 8. A kép mozog, de a zenét nem hallani: a mosógép ablakát nézi. 9. A képernyő fehér: tél van a filmben. 10. A műsor rossz és színes: a készülék helyesen üzemel.

Szóval: a motort Kiskunborzasztón vettem egy dögtelep mellett dolgozó iszákos birkapásztortól. Az idióta azzal járt dolgozni és 1000 km után beborult vele az árokba mert rohadt mód be volt b@szva (a kucsma megvédte a buráját). A motor faszán lazán összetört de én már minőségi német szigetelőszalaggal és gyors kötegelővel igényesen helyreállítottam a hibákat. A motor jelenleg nyakig tyúkszaros ugyanis legutóbb a garázs helyett a csirkeólba faroltam be vele aztán felborult és össze szarták a kurva csirkék. A gázkaron azért letakarítottam egy 6 cm szélességű részt hogy meg tudjad húzogatni. Gázolajjal használtam, mert csak azt tudtam leszívni itthon a traktorból. Ennek köszönhetően most a végsebessége 70, de elég is az neked na meg, ha megiszol pár nagyfröccsöt úgyis 130-nak fogod érezni úgyhogy nem kell beszarni. A 4 hengerből 1 dinamikusan működik, csodásan okádja a füstöt. Én csakis egy keréken mentem vele ezáltal az első gumi pina simára van kopva. Fékek nem működnek, erre ott van a 2 lábad. A 6 sebességből már 2-t eladtam a Lakatos Subzero komámnak hitelbe, így aztán az 1-es és a 6-os már odavan. Ajándékba adok hozzá egy 3 szobás kertes házat Pesten, így 20 milla az ára. Alkudni lehet de csakis kipihent, józan, lázmentes állapotban. Az ár nem tartalmazza az ÁFÁ-t és magyar forintban értendő, úgyhogy meg se próbáld ide tolni a pofád a kurva eurodal meg svájci frankoddal. Cserébe nem érdekel műszaki cikk se laptop, se értelmes dolog. Viszont beszámítok jól dolgozó kambodzsai vietnámi csempészett bevándorlókat, wartburg pótkereket, fingópárnát, fogszabályzót, nájlon zoknikat, körömlakkot, strandpapucsot. Telefonon meg se próbálj érdeklődni mert úgysem veszem fel, inkább ímélben vakerázzál mondjuk annak meg nem tudom a jelszavát de majd lenyomozol IP alapján és megtalálsz ha komolyan érdekel a gépparipa.

Anya én nem értem ezt a méhecskés felvilágosítást, meg ezt a gólyás hülyeséget és az sem tiszta, hogy miért nem mehetek diszkóba! Na, ide figyelj, kisfiam te egész nap csak a számítógép előtt ülsz, megpróbálom elmagyarázni úgy, hogy te is megértsd: Mint minden fiúnak neked is van egy pendrive-od amivel nagyon jól el lehet szórakozni, egyelőre tanácsolnám a single player módot, majd ha 18 éves leszel, akkor jöhet a multi player, kerüld a fizetős szolgáltatásokat, nagyon jó demójuk, de soha nem lesznek a tieid. A lányoknak van egy usb port-juk amibe pont bele illik a te pendrive-od. Vigyázz, csak biztonságos port-ot használj, mert a vírusok nagyon veszélyesek, ha meg te töltesz le valamit, akkor örökre csak azt a számítógépet használhatod és 9 hónap múlva lesz egy ipad minid, vagyis nem egy sajátod, hanem egy közös, amit akkor is közösen fogtok használni, ha már nem is egy helyen laktok. A lányokon vannak még csatlakoztatási lehetőségek, de ezeket inkább haladóknak találták ki, és ezeket komoly tűzfalak védik. Elképzelhető, hogy első alkalommal szoftveresen lefagysz, de ez természetes és még probléma lehet a túl gyors letöltés is, de majd belejössz. Ne lepődj meg, de nem csak pendrive-ok léteznek, van akinek nagyobb hard disk-je van, de olyan is akad akinek csak SD kártyája, esetleg mini SD kártyája, mint apádnak. Vigyázz, a diszkóban nehogy bele tegyenek valamit az italodba, mert akkor jön a kék halál, megsérül a memóriád és akkor mindenképpen újraindítást igényelsz. És amíg újra indulsz, addig bármi megtörténhet, ne feledd rajtad is van néhány usb port! Ha esetleg önszántadból is használnád a port-jaidat, akkor se aggódj, egyszerűen csak fordítva vagy bekötve, ne aggódj mi akkor is fogunk szeretni apáddal, ráadásul akkor profin fogod tudni kezelni a grafikai szoftvereket. Most pedig húzzál a szobádba és tanulás helyett ne a számítástechnikai oldalakat nézegesd! Orosz György (George Russian)

www.oroszgyuri.hu

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Egy nagyvállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába Tatra 613-as kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10.000 forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója... Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga Tatra 603-assal jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az utolsó - biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam. Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott lógott Kádár és Lollo Brigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét. Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam. Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert errefelé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is biztosítva van... Ettől kezdve munkanélküli lettem... Ámde, az élet sok mindenre megtanított... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás... Rehabilitáltattam magam. Innentől kezdve politizálok. Kávémat szexi titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audi A6-al. Befogom a szám és ha kell - szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam emelkedik. u.i.: A fiatalkori kilengéseimre csak mint szépre emlékezem...

Hadd gondolkozzon, aki arra jár :P

- Hogy hívják a kidobóembert más néven ? - Arckarosszéria lakatos

A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 Ft-os fizetéssel. Három hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést: - Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia? Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 Ft-os fizetésért. Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt: - Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát? Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját. Hamarosan újra kérdések merültek fel: - Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról! Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 3 millió forintot különítettek el. Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el. Így, hát kirúgták a gátőrt...