Havi nagy bevásárlásra indultunk a hipermarketbe. A kis fekete pénztárcámat kitömtem tízezresekkel. Szokásom szerint bedugtam a nadrágom derekába, hátra gerinc tájékon, a pulcsi takarásába. Úgy félidőben tartott a vásárlás, mikor rám jött a nagydolog. Asszonyt hátrahagyva igyekeztem gyorsan elérni ama bizonyos legkisebb helységet. Mivel ebben a kényszerhelyzetben minden másodperc számított, alsó ruhaneműimtől megszabadulva zuhantam rá az ülőkére. A szokásos rituálék végeztével és az öblítő kar meghúzása előtt ellenőrző pillantást vetettem a produktumra. Az elém táruló látványt nem értettem. Mi az ott, az a nagy fekete valami, ami nem volt ott amikor leültem,és belőlem sem jöhetett ki? A tárgy felismerése egyszerre volt tragikus és komikus. Leszartam a pénztárcámat. A helyzet komikuma a probléma megoldásából adódott. 1.Pénztárcát kihalászni, nagyjából megtisztítani,közben nem lehányni. 2.Papírpénzeket a mosdóban megtisztítani,megszárítani. 3.Jövő-menő WC látogatókra zavartan mosolyogni. 4.Feleségnek elmesélni,hogy mi a szart csináltam negyven percig. 5.Fizetéskor drukkolni,hogy a pénztáros nehogy megszimatoljon valamit. U.i.: Köszönjük a beküldőnek 🙂

- Tanár: Foglaljon helyet. Mondjuk, hogy maga utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz? - Diák: Lehúzom az ablakot. - Tanár: Nagyon jó. A vonat 130 km/h sebességgel halad É-ÉK irányban. Odakint 25 km/h DK-i szél fúj. A lehúzott ablakon egy 250 mm * 900 mm-es rés van, ezen áramlik be a levegő. A fülke térfogata 6,3 köbméter. Mennyi idő alatt cserélődik ki a fülkében teljesen a levegő? A diák hozzá sem tud szólni, úgyhogy kivágják. Odakint elmeséli a többieknek, hogy mi történt bent. Bemegy a következő delikvens: - Tanár: Foglaljon helyet. Utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz? - Diák: Leveszem a pulóverem. - Tanár: De nagyon meleg van. Mit tesz? - Diák: Leveszem az ingem is. - Tanár: Ne őrjítsen meg, 38 fok van és 85%-os a páratartalom! - Diák: Akkor leveszem a gatyámat is. - Tanár: De hát nem látja, hogy a fülke teljesen tele van buzikkal? - Diák: Nem bánom, de ha egy vagonnyi buzi megerőszakol, AKKOR SEM NYITOM KI AZ ABLAKOT!!!

A szőke, a barna, meg a fekete nő ül a presszóban és beszélgetnek. - Képzeljétek, - mondja a fekete - tegnap este, ahogy keféltünk a Bélával, véletlenül megfogtam a golyóit, hát tisztára hideg volt! Másnap a barna is mesél: - Képzeljétek, tegnap este mi is keféltünk a Zolival, és kíváncsiságból én is megfogtam a golyóit, hát neki is totál hideg volt! Harmadnap megint összejönnek, hát a szőke feje bucira van verve, kék, zöld, meg lila. - Hát veled mi történt? -kérdezik. - Az úgy volt, hogy mi is keféltünk tegnap este a Jocival, és én is megfogtam neki, és neki is hideg volt... - És?! - És mondtam neki: - Jé, a te golyóid is hidegek kefélés közben, mint a Béláé, meg a Zolié!!!

Egy részeg orvos meséli: - Ha kitudódik, hogy lefeküdtem az egyik betegemmel, nekem végem van! - Ugyan már, egy csomó orvosról hallottam, hogy elcsábította a betegét! - Az lehet, de én állatorvos vagyok!

Kocsmában egy férfi meséli a haverjának: -Te, a feleségem előfizetett nekem a National Geographic és a Playboy magazinokra. -És miért pont erre a kettőre? -Ugyanazon okból: Mindkettőben olyan helyeket láthatok, ahol sosem fogok járni.

Egy idősödő úr meséli a barátainak: - Be kell vallanom, én bizony megizzadok két szeretkezés között! - Hogyhogy? - Tudjátok, mindig közte van a nyár...

A nyuszika sétál a mezőn, egyszer csak felnéz az égre és látja, hogy a sas hátrafelé repül. - Mit csinálsz sas, miért repülsz hátrafelé ? - kérdezi a nyuszi. - Ó, hát nem tudod, nyuszika? Ez a demokrácia. Azt csinálsz, amit akarsz! - mondja a sas. - Tényleg? Ezt én is kipróbálhatom? - lelkendezik nyuszika. - Persze, próbáld csak ki - válaszolja a sas. A nyuszika nagy örömmel elkezd hátrafelé tolatni, élvezi a demokráciát. Ahogy ott tolat a mezőn, meglátja a medve a farral közeledő nyuszikát. Más se kell neki, rögtön hegyezi magát, a nyuszika meg pont rátolat. Mikor végre a medve elengedi, nyuszika fájdalommal és könnyekkel küszködve rohan a sashoz és sírva meséli neki, mi történt. - Jaj, ne haragudj nyuszika - válaszol a sas - elfelejtettem mondani, hogy a demokrácia csak idefent érvényes! Ha odalent azt csinálod, amit szeretnél, könnyen seggbe kúrnak érte...

Ezzel kapcsolatban hallottam másodkézből egy kis történetet, azaz egy kis párbeszédet, ami a demokrácia hazájában, az USA-ban zajlott egy magyar zsaru meg egy amerikai sheriff között kint valami verseny alkalmával. Arról volt szó, hogy a seriff elmesélte, hogy ha valaki gyorsan hajt, mögé megy az autóval, és felveszi azt a tempót, amivel az előtte haladó megy. Ha ez a tempó magasabb a megengedettnél, akkor kiszedi a kocsit és bírságol. Magyar zsaru kérdése tolmácson keresztül: -És hogy bizonyítod, hogy valóban gyorsan hajtott? Sheriff : -Nem értem a kérdést. Még egyszer, please! -Hogy bizonyítod be, hogy tényleg gyorsan hajtott? -Hát, mögé megyek és megnézem a km-órámat, hogy mennyit mutat, ha felveszem a tempóját. -Igen, de hogy bizonyítod? -Nem értem... - mondja a Sheriff. -Hát, tegyük fel, az ember azt mondja, hogy nem is ment annyival. -Nem mond ilyet. -Miért nem? -Mert én vagyok a sheriff. Én megmondom, mennyivel ment, és ő fizet. -És, ha nem fizet? -Akkor 24 órán belül bíróság elé állítjuk. -És ott mivel bizonyítod, hogy gyorsan ment? -Nem értem...- gondolkodik a sheriff, majd a tolmácshoz fordul : - Azt lefordítottátok neki, hogy én vagyok a sheriff...?

Sokan nem is tudják, de az X-Faktorban feltűnt Vastag fivérek valójában hárman vannak. Csaba és Tamás mellett van egy Balázs nevű testvérük is, s ha hárman vannak, képesek egy ágyban aludni... "Ez még a gyerekkorunkból jött - mesélik. A szüleink ugyanis szinte a két kezükkel, maguk építették a házunkat, mint a legtöbb, nem túl tehetős ember akkoriban. Az apukánknak az volt a módszere, hogy minden munkához hívott egy mesterembert, de csak egy napra. Elleste a fogásokat, aztán ő maga folytatta a munkát. Persze pénz is kell az építkezéshez, ami mindig elfogyott. Így aztán hosszú évekig csak a ház egy szobája volt lakható, ebben bújt össze az egész család. Megszoktuk a fizikai közelséget, s azt, hogy jóban-rosszban a lehető legszorosabban összetartsunk."