Férfi: “Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit?” Nő: “Nem.” Férfi: “OK.” Nő: “… vagy mégis…” Férfi: “Na mi legyen akkor?” Nő: “Nem tudom.” Férfi: “Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni?” Nő: “Nem.” Férfi: “Éhes vagy?” Nő: “Nem tudom, talán igen.” Férfi: “Mit értesz azalatt, hogy talán?” Nő: “Azt, hogy nem vagyok biztos benne.” Férfi: “Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni.” Nő: “Talán később éhes leszek.” Férfi: “Ok, akkor rendelek neked is egy pizzát.” Nő: “És ha később mégse leszek éhes?” Férfi: “Akkor otthagyod.” Nő: “Az pocsékolás.” Férfi: “Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap.” Nő: “És ha holnap nincs kedvem pizzát enni?” Férfi: “Pizzát mindig lehet enni.” Nő: “De nem nekem.” Férfi: “Akkor keress valami mást.” Nő: “De most nem akarok mást.” Férfi: “OK, akkor mégis egy pizzát kérsz.” Nő: “Nem.” Férfi: “Akkor nem kérsz semmit.” Nő: “De.” Férfi: “Megőrjítesz!” Nő: “Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit…?” Férfi: “Ahogy gondolod…” Nő: “Rendelj magadnak egy sonkás pizzát!” Férfi: “De én nem szeretem a sonkát.” Nő: “Én viszont igen.” Férfi: “Azt hittem, hogy MAGAMNAK rendelek…” Nő: “Persze, hogy magadnak rendelsz.” Férfi: “Akkor minek rendeljek sonkát?” Nő: “Ha esetleg megéheznék akkor ehetnék belőle.” Férfi: “És?” Nő: “Azt hiszed, hogy megeszek valamit amit nem szeretek?” Férfi: “Hogy-hogy TE megeszel valamit?” Nő: “Miért ne?” Férfi: “Egy pillanat… tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te ehess valamit ha esetleg később megéheznél?” Nő: “Pontosan.” Férfi: “És akkor mit eszek én?” Nő: “Az is lehet, hogy nem leszek éhes…” Megjegyzés: A legfelsőbb Bíróság felmentette a férfit a gyilkosság vádja alól és a vádat önvédelemre változtatta meg.
Havi nagy bevásárlásra indultunk a hipermarketbe. A kis fekete pénztárcámat kitömtem tízezresekkel. Szokásom szerint bedugtam a nadrágom derekába, hátra gerinc tájékon, a pulcsi takarásába. Úgy félidőben tartott a vásárlás, mikor rám jött a nagydolog. Asszonyt hátrahagyva igyekeztem gyorsan elérni ama bizonyos legkisebb helységet. Mivel ebben a kényszerhelyzetben minden másodperc számított, alsó ruhaneműimtől megszabadulva zuhantam rá az ülőkére. A szokásos rituálék végeztével és az öblítő kar meghúzása előtt ellenőrző pillantást vetettem a produktumra. Az elém táruló látványt nem értettem. Mi az ott, az a nagy fekete valami, ami nem volt ott amikor leültem,és belőlem sem jöhetett ki? A tárgy felismerése egyszerre volt tragikus és komikus. Leszartam a pénztárcámat. A helyzet komikuma a probléma megoldásából adódott. 1.Pénztárcát kihalászni, nagyjából megtisztítani,közben nem lehányni. 2.Papírpénzeket a mosdóban megtisztítani,megszárítani. 3.Jövő-menő WC látogatókra zavartan mosolyogni. 4.Feleségnek elmesélni,hogy mi a szart csináltam negyven percig. 5.Fizetéskor drukkolni,hogy a pénztáros nehogy megszimatoljon valamit. U.i.: Köszönjük a beküldőnek 🙂
