Már régóta tervezgetem,hogy randira hívok egy lányt,de soha nem volt elég bátorságom. Végül is egy nap összeszedtem minden bátorságomat,és beszéltem a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot , és megbeszéltünk egy szombat esti vacsorát. Péntek este a a haverjaimmal elmentünk megünnepelni a dolgot . Túlzásba vittük az alkoholfogyasztást, de nagyon. Szombaton nagyon rosszul voltam, húszpercenként szaladgáltam a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával később a hányást már töröltem programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akartam lemondani ,mert féltem ,hogy nem lenne bátorságom még egyszer elhívni a lányt. Így hát találkoztunk az állomáson és bevonatoztunk a városba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kértem és elviharzottam WC-re. Ezután az előételt már megszakítás nélkül tudtam folytatni, de a következő fogás közben ismét el kellett mennem. A desszert alatt ismét késztetést éreztem , de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-re rohangálással, így inkább visszatartottam. A dolog pár perc múlva elmúlt , ám ekkor így éreztem, hogy némi gáznemű anyag készülne távozni belőlem. Úgy döntöttem, hogy szép óvatosan kiengedem ott az asztalnál. Szerencsétlenségemre a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett. -Na, most szarban vagyok - gondoltam (és éreztem is). Ahelyett, hogy kiszaladtam volna a WC-re, inkább megkapaszkodtam a székben és egy kicsit megemelkedtem,hogy minél kevésbé nehezedjek rá az ,,ajándékra''. Ezt a jóga-pózt fenntartottam a desszert végéig, és közben erősen gondolkodtam , mit tehetnék, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizettem,és távoztunk az étteremből. Az állomás felé úgy mentem mint egy cowboy a lány szórakoztatására. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtunk el amikor életmentő ötletem támadt. -Nem lenne gond, ha beugranék megvenni a mellényt amit már egy hete kinéztem magamnak? - kérdeztem. -Rendben, legalább én is körülnézek egy kicsit - mondta. Szerencsére a férfiosztály balra, a női pedig jobbra volt. Így hát szétváltunk. Felkaptam az első mellényt amit megláttam és kerestem egy nadrágot ami leginkább hasonlít az enyémhez,hogy ne vegye észre a csalást. Gyors odamentem a kasszához és odasúgtam a árusnak: -csak a nadrágot! - közben végig a lányt figyeltem nem-e látta a trükköt. Fizettem, és a lánnyal együtt mentünk ki az állomásra. Felszálltunk a vonatra ,és találtam két szabad széket egy kocsi közepén. Leültettem a lányt és azonnal siettem a WC-re. Amikor odaértem,azonnal levettem a nadrágom össze tekertem és úgy ahogy volt kidobtam az ablakon. -Ezt is megoldottam - gondoltam magamban és elmosolyodtam. Ekkor belenézek a szatyorba,hogy kivegyem az új nadrágot, és akkor látom,hogy csak a mellény van benne!!! Kedves Napiszar olvasók képzeljék magukat az én helyembe!!!

Javában tart már a szilveszteri buli, megy a zene, tánc, miegymás. Egy srác odamegy egy már jó ideje egyedül ücsörgő lányhoz: - Szia, Veled nem táncol senki? - Nem... - Akkor feltennéd a virslit főni?

Részlet : "... dzsávelták á zenészek messze fődre, vezette oket á Lákodálmás Mózes. Há' elértek nágy fojóhóz, háde dikmá' nem vót se híd, se pálló, még egy kis deszká sé. Há rodáztak ám mer se nem úsznák, se nem ákárnák fürödni, á hegedu meg nem álljá á vízet. Há' fogták mágukát oszt mondjá nekik á Lákodálmás Lágzi Mózes, ehátení, sutty oszt odálegyíntett á vízre. Dikmá há' kettévát á víz, á sok zenész meg romá átháládt, száráz lábbál kéltek át á nágy fójón, ázótá se vót ijent csodá!..." "... vót egy csávó dikmán á Fehérember foggyén, hítták otet Lákátos Sámsonnák. Jajj, nágy hosszú hájá vót néki, ásztát mondtá neki áz ásszonyá, "De dikmá Láksi aveljunk mán bé áz ágybá" - dikhel. Háde ugrott ám á csóká és ráztá á csóveszt, delláztá á mácát, de nem tudtá, hogy á sápádtárcúák megbábonázták á luvnyát, áki míg fárádtán feküdt levágtá neki 7öles hájászálát e. á csorró meg - Devlá! -, úgy meggyengűtt, hogy á beretvát se bírtá előkápni, amikó' a sok féhír pátkán kájákrá ment véle. Vót ám nágy ünnepelés á fehérek között. De megnott á hájá osz' rájuk rogyisztottá á házukát ..." "... vót nágy víz, avelt le á hegyekbül! De ákkor Kolompár Noé drábárolt a fehírektől nágy hájót, vót péze á fémhulládék árusításábú. Há' megpákoltá á hájót á sok kis pulyávál, rokonnál, oszt átvészelték á nágy vízet..."