Több ezer gazda tiltakozott Brüsszelben a tej alacsony felvásárlási ára miatt.

Kedves szerkesztőség! Ezt a számot egy nagyon kedves barátom csinálta! Erdélyiek vagyunk és ma van december 1. (Románia nemzeti ünnepe) Nem igazán boldog itt senki...magyar városban, fekete zászlóval jelenítjük meg a román zászlót, gyászolva trianont! Ez a zene jellemzi Románia iránti "szeretetünket"

hu.wikipedia.orgwikiTrianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s

A tanárnő kérdezi a gyerekeket, hogy ki, mit ebédelt. Az egyik gyerek felel: fasírtot. A másik: rántott húst. - És te Móricka? - Mi szószt ettünk otthon. Másnap megint megkérdezi a tanárnéni a gyerekeket, hogy mit ebédeltek. Az egyik gyerek válaszol: spagettit. A másik: sült húst. - Hát te Móricka? - Mi szószt ettünk otthon. Harmadik nap megint megkérdezi a tanárnéni, hogy mit ebédeltek a gyerekek, akik ismét változatos ételeket soroltak fel, de Mórickát ismét megkérdezi: - Móricka mit ebédeltetek? - Hát szószt. - feleli Móricka. - Húst nem szoktatok enni? - De, holnap már valószínűleg lesz az is! - Hogyhogy? - kérdezi a tanárnő. - Mert apám azt mondta: "Ha holnap is szósz lesz belevágom a f@szom"!

"Nagyon elegem van abból, hogy akadályozni akarnak létünk teljes megismerésében, mert úgy döntöttek valakik, hogy úgy szeretnék kihasználni az emberek jóhiszeműségét, és azt a vágyát, hogy ne azzal kelljen már foglalkozniuk örökké, hogy árgus szemekkel és fülekkel azt figyeljék, már megint, hol játszanak ki minket, hanem alkosson! Ehelyett? Egyszerre kellene lennem, politikusnak, közgazdásznak, kémikusnak, biológusnak, orvosnak, fizikusnak, mindennek, mert nem tudhatom, hol akarnak valami ocsmány csalással megetetni! Az asztalost sem kell állandóan figyelned, mikor az asztalt készíti neked, rábízod, ha nem azt rakta eléd, amit kértél, eljársz vele szemben valamilyen módon, elzavarod, nem fizeted ki, másikat keresel. Minden ember fel van háborodva, ha valakit hazugságon kap a mindennapi kapcsolataiban, annál feljebb lévők hazugságain nincs felháborodva, nyeli, mint a kacsa a nokedlit! Nem akar neki hátat fordítani, nem akarja páros lábbal seggbe rúgni, legyint egyet és hallgat! Érdekes, hogy ott, ahol nagyon komolyan az életünkről van szó, a jövőnkről, az utánunk jövők lehetőségeiről, nem érdekel senkit, azt hiszed elég, ha ráhagytál némi vagyont a gyerekedre, hiszed, megtettél mindent! Megszoktuk, hogy a politika, a hatalom az a hazugsággal egyenlő és ennyi, nem követeli az ország egymás után felsorakozva, hogy az Igazságot akarjuk, sőt, az egész emberiség hallgat..."

TOYOTA CARINA Chuck Norris Edition Tegnap 7,8 másodperc alatt futottam le a 100 métert papucsban, ezért úgy döntöttem, hogy eladom a kocsimat. Nem kell, hogy tovább keress, én már kívülről tudom az internetet és ennél jobbat úgysem találsz. Szóval a kocsi a Delta Force-ban használtam a tankok ellen, először egy Logan-nel próbálkoztam, de azzal csak a bosszúság volt. Ez egy igazi japán verda, nem hagy cserben, mert nem mer. Van benne sokezer kilométer, ezzel voltam kétszer budán kutyavásáron, de az utóbbi időben már csak Texasba járok kompótért. Nagyon kíméltem, sose húztam a bajszát, a vezetési technikámmal kapcsolatban utána lehet nézni a videomegosztókon Trailer Chuck Norris Dallas Car Chases címen. Nem tudom mennyit eszik, Michael Knight vitte mindig tankolni, de állítólag keveset és merne ő nekem hazudni? Van benne manuális klíma, ha letekerem télen az ablakot, tartozik hozzá egy magnó is, bár én jobban szeretek egymagamban kánonban énekelni. A szélvédője fűthető, ha belehelem, két légzsák is a tartozéka, de csak a vicc kedvéért. Kommandó színű, de ezt csak élőben láthatod, mert most rejtőzködik. A ködlámpával el lehet vakítani az ellenséget, amíg a pótkerékkel tarkón csapod. Szóval mindenképpen eladom, jövőre meg elindulok a Tour de France-on szobabiciklivel és amúgy is a testmozgás mindenek felett. Az árából alkudhatsz, ha megnyomod az F13-at billentyűzeten, de jobb, ha ilyenekkel nem idegesítesz, mert a pulzusomat a Richter-skálán mérik.

auto-motor.vatera.huszemelygepkocsitoyotatoyota_carina_chuck_norris_edition_1667822156.html