A pillanat, amikor rájöttem, hogy a mandulás kifliknek miért csak a végeit kell csokiba mártani...
Minden a kommunikációról szól – igen, a galléros páviánok piros feneke is! A hímeké mindig piros, funkciója pedig, hogy igazodási pontként szolgáljon a magas füvű szavannán a csapat többi tagjának: gyertek, erre kell menni! A nőstényeken akkor jelenik meg a piros ivartáji duzzanat, amikor készek a párzásra. A hímeknek jeleznek ezzel, hogy fogékonyak a megtermékenyítésre. A hímeknek háremük van, amikor a nőstények „bepirosodnak”, a háremúr jobban vigyáz rájuk, nehogy egy másik hím lecsapja őket a kezéről.
Nem kellett volna 🙂 Cserébe viszont a cimborája nagyon jól szórakozott...
A Svédország középső részé elterülő Jamtland régióban található az Anaris hegység. Legmagasabb pontja 1800 m körül alakul, tehát nem túl vad a terep. Azonban télen, a sarkkör közelsége miatt egészen más a helyzet, bár akkor is inkább csak az időjárás miatt nehéz itt túrázni. Repkednek a mínuszok, fúj a szél, mivel a fahatár nagyon alacsonyan 800-900 méter körül van. Felette csak a kopár és teljesen kitett havas csúcsok és fennsíkok váltják egymást. Ilyen téli körülmények között indult neki 9 svéd mászó, hogy 3 nap alatt, nagyjából 56 km-ert megtéve, 2 isten háta mögötti falucska között megtegyék a távot. A vihar azonban lecsapott rájuk, és mivel elég sok hasonlóságot mutat az esemény a Gyatlov hágóban történtekkel, ezért gyakran hivatkoznak úgy az esetre, mint a svéd Gyatlov incidens. Lássuk mi történt.


