Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének. - Hát jó, bevallom. Háromszor. - Elmesélnéd, édesem? - Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató felajánlotta, hogy... - Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor? - Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre? Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy . . . - Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor? - Hááát . . . Emlékszel, amikor polgármester akartál lenni? - Igen. - És akkor hiányzott még 1200 szavazatod . . .

"A Nemzeti vágtán fényképeztem ezt a fura pasit! Remélem tetszik nektek is, és viszont látom oldalatokon!"

Egy bomba csaj, szinte minden férfi álma. A kocsmában odalép a pulthoz és int a csaposnak, mire az odamegy. A nő erotikusan az ujjával még közelebb inti addig, míg a füle majdnem a nő szájához nem ér. Akkor a nő megcirógatja a csapos szakállát és azt mondja: - Te vagy itt a főnök? A csapos nagyot nyelve válaszolja: - Sajnos, nem! De segíthetek valamiben? A nő tovább cirókázza a csapos arcát, majd így szól: - Akkor kérlek hívd ide a főnöködet, édes! A csaposunk már izzad, mire kinyögi: - Sajna nem tudom, mert nincs bent, de hagyhatsz nálam üzenetet neki, bébi. És közben a szája is tátva marad, amibe a nő szép lassan bedugja minden ujját, és erotikusan végig szopogattatja a csapossal. A csapos, miután végigszopogatta a nő ujjait, megkérdi a nőt, miközben nagyokat nyel: - És mond csak édes, mit mondjak a főnöknek???? - Hát csak azt, hogy a wc-ben se papír, se szappan, se víz, se kéztörlő.

Miért rúgtam ki a titkárnőmet? Két hete volt a 45. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nem hogy Isten éltessen... A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón, és Mari, a titkárnőm felállt, és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon, és azt mondta: - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos kis étterembe mentünk, hanem egy hangulatos falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta: - Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma születésnapja van. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! Így felmentünk a lakására, és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Mari így szólt: - Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok... Helyeseltem a tervet. Naná...!!! Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt, és őt követték...: a feleségem, a gyerekeim, és a közelebbi munkatársaink, és a Happy Birthday-t énekelték. Én meg ott ültem a heverőn, és ... a zoknimon és az álló farkamon kívül semmi nem volt rajtam.

Egy nap, amikor anyunak valami dolga volt és nem volt otthon, apu egyedül vigyázott rám. Kb. 2 és fél éves lehettem és éppen egy kisebb balesetből lábadoztam. Egy ismerőstől kaptam egy kis teás készletet, és ez lett az egyik kedvenc játékom. Apu a nappaliban ült az esti hírekben elmerülve, amikor behoztam neki egy kis csésze “teát”, ami persze csak víz volt. Jó néhány kis csésze tea és rengeteg dicséret után aputól, hogy micsoda finom teát készítek, megjött anyu. Apu leültette a nappaliban és megváratta vele, amíg viszek neki egy kicsi csésze teát, mert “ez volt a világon a legaranyosabb dolog!” Anyu várt szépen türelmesen és tényleg megjelentem, kezemben az icipici csésze “teával” apunak, amit ő szépen le is hajtott. Mire anyu megkérdezte aputól : Felmerült benned, hogy az egyetlen hely, ahol eléri a vizet, az a wc?

- Van autód? - Igen. - Az jó! És milyen színű? - Kék. - Az szép! És hány személyes? - Kettő. - Hűűha! És hány köbcentis? - Hatezer. - Ahh… hű… és… milyen gyártmányú? - IFA.

"A nagy melegben nem bolond a melós, hogy sütteti magát a tűző napon... Hanem szépen vesz egy napernyőt."

- De szép ez a szobor! Honnan van? - Én magam faragtam ki egy hatalmas kőtömbből. - És honnan tudtad, hogy benne van?

Indiában történt Indiában egy férfi, Frankie Sinnah, váratlanul beállított saját temetésére. Korábban Synnah eltűnését felesége jelentette a rendőrségen, a nyomozók pedig nemsokkal ezután közölték a családdal, hogy az egyik kórházban meghalt egy férfi, akire illik a személyleírás. A holttestet a férfi bátyja és unokaöccse is azonosította, mint utólag kiderült, tévesen. Valójában a férfi csak munkát keresni utazott egy másik városba, ahol egy barátjánál szállt meg, és feleségét hiába próbálta elérni telefonon. Mikor megjelent saját temetésén, az egész család boldogan ugrott a nyakába. Az ismeretlen hullát pedig szépen visszavitték a kórházba.