Valódi pörgés-tombolás: az indusztriális zene Vessetek meg, szórjatok fejemre átkot és dobáljatok meg önjáró McDonalds-ételmaradékkal, de biz szerintem a zenének elsősorban funkciója van. Szépsége, üzenete meg minden egyébje csak másodsorban. Most ha olyan őszintén tahóra veszem a dolgokat, amilyen valójába' vagyok, akkor eccerű a helyzet, mint a faék: van pörgős zene, aminek a célja, hogy az ember adrenalinszintjét fellője a bdös picsába és pattogjon tőle, mint a nikkelbolha, meg van nyugis, lazítós, hallgatós zene, pihenni, olvasni, dolgozni való, oszt kész. Ha a pörgős zenét, a tombolós adrenalinzenét nézzük, a XX. század utolsó húsz-harminc éve lényegében kétféle zenei műfajt produkált erre a célra: a rock, és akkor most ebbe nyugodtan vegyünk bele mindent a Queentől a death metalig, meg a dance, ebbe meg vegyük bele az egész techno-trance-goa-dárenbéz mindenséget. Teljes cikk a piros linken :

www.valodi.huindust

Kannibálok vacsoráznak A kannibál család cigányt akar sütni nyárson. A két kannibál szülő elmegy és rábízzák a cigányt a kicsire hogy forgassa a tűzőn szép lassan! Mikor jönnek haza látják hogy a kicsi nagyon gyorsan forgatja a cigányt. Kérdik tőle: - Fiam, miért nem forgatod lassan ahogy mondtuk? - Mert mikor lassan forgattam, akkor az aljáról lopta a krumplit!

.. ha ennek a fasz Brad Pittnek ekkora lett volna talán még ma is együtt lennénk.