A kocsmából indul haza az alkoholista, de útravalóként még egy üveg vörösbort betesz a kabátzsebébe. Ahogy botorkál az úton, beleesik egy árokba, jól megüti magát. Érzi, hogy valami nedvesség elkezd végigfolyni a mellkasán, kétségbeesve felkiált: - Remélem vér!

A tánctudásom olyan, mint a farkam. A fiúk nem irigylik, a nők megmosolyogják, és innom kell pár sört, mielőtt nagy tömegben bemutatom.

Olyan kiábrándító, amikor a barátnőmet hívom, de azt kell olvasnom, hogy „a szám foglalt".

Emlékszem az első melómra. A Balatonon nyaralókat kellett bekenni naptejjel... Nem rossz munka, bár a faházaknál vigyázni kell a szálkákkal.

A thai lányok olyanok, mint a biogyümölcs. Vigyázni kell, mert némelyikük kukacos...

Olyan hülye vagyok az üzlethez, hogy nyitottam egy szolárium szalont Szenegálban 🙁

Új pénzügyi szolgáltató jelent meg a piacon...

Egy szovjet állampolgár elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi. Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv: - Mit művel itt maga? - Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni. - Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?

Az alattam lakó kolumbiai szomszédok új dílert választottak. Felszállt a fehér füst...