A tánctudásom olyan, mint a farkam. A fiúk nem irigylik, a nők megmosolyogják, és innom kell pár sört, mielőtt nagy tömegben bemutatom.

Olyan kiábrándító, amikor a barátnőmet hívom, de azt kell olvasnom, hogy „a szám foglalt".

Emlékszem az első melómra. A Balatonon nyaralókat kellett bekenni naptejjel... Nem rossz munka, bár a faházaknál vigyázni kell a szálkákkal.

A thai lányok olyanok, mint a biogyümölcs. Vigyázni kell, mert némelyikük kukacos...

Olyan hülye vagyok az üzlethez, hogy nyitottam egy szolárium szalont Szenegálban 🙁

Új pénzügyi szolgáltató jelent meg a piacon...

Egy szovjet állampolgár elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi. Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv: - Mit művel itt maga? - Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni. - Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?

Az alattam lakó kolumbiai szomszédok új dílert választottak. Felszállt a fehér füst...

Tegnap kaptam ajándékba egy üveg 15 éves whiskyt, de romlott lehetett, mert egész éjjel hánytam tőle.

Én úgy tudok sörözni, ahogy Lékó sakkozni. Világossal kezdek, néha leütök pár futót, és megesik, hogy berosálok. A végjátékban aztán a parasztlány is királynővé változik.

A tehén nem más, mint egy olyan gép, ami ihatóvá teszi a füvet.