Egy börtön, ahol mindent lehet, csak hazamenni nem: az elítéltek a medence (!) partján kortyolgatják a whiskyt, szívják a marihuánát és fogadják a bikinis látogatókat. Van itt fodrász, udvari büfé és szinte egyfolytában szól a zene. Hétvégenként partikat rendeznek, amelyre kívülről hívnak fellépőket. Ilyen nincs? - de van! Ez a venezuelai San Antonió börtön A fegyverrel (!) is ellátott elítéltek bizonyos fokú autonómiát élveznek a falakon belül. A rendőrség szerint az okostelefonokkal, laptopokkal felszerelkezett bandavezérek a cellájukból irányítják a szervezetüket és rendelnek el rablásokat, leszámolásokat. Ez az a börtön, ahová nem hozzák, hanem ahonnan viszik a kábítószert: miután az őrök csak befelé ellenőriznek, sok olyan látogató van, aki kifejezetten drogot vásárolni érkezik ide.
Pistike búskomoran ballag hazafelé. Szembe jön vele a család háziorvosa és jó barátja. - Szervusz Pistike! Miért vagy ilyen szomorú? - Ne is kérdezze, dokikám. A szüleim válni készülnek. Apu már nem a régi. - Egyet se búsulj, tessék itt ez a doboz tabletta. Apádnak minden reggel tegyél egyet ebből a kávéjába. Egy hónap újra találkoznak... Pistike még szomorúbb lelkiállapotban van. - Szervusz Pistike. Mi a baj, nem működött a szer? - De igen, túlságosan is, anyám kórházba, a nővérem terhes, nekem fáj a seggem, és a kutyánk sem mer már hazajönni 🙁
Amiből kiderül, hogy a csajoknak nem számít a pénz! Vagy mégis? U.i.: akinek nem inge, ne vegye magára
Sziasztok! Ezt Horvátországban lőttem... A labda fel volt kötve egy damillal és be kellett veretni a labdát a kapuba!
Bónusz 2 soros vers a csoki mellé : Csiribiri, csiribiri, jó Isten, nem hogy lófasz, ló sincsen!
