Szarrá főtt a virsli, zsizsikes a lencse. Víg köszöntőt írni, így nem nagy szerencse. A pezsgős dugó épp most lőtte szét az állam, a karácsonyfa rám dőlt, megb@szott az áram. Vadul káromkodom éhes vagyok, vérzek, de azért kívánok SZÉP, BOLDOG ÚJ ÉVET!

a vadász úr :P

Avagy, nem minden TESCO vásárló bunkó! Kassza vadászat Eleve jó lenne, ha létrehoznák a normálisak kasszáját, ahol beállsz maximum egy hétre való kajával és készpénzben, nagy címletekben fizetsz, és az autódnál bepakolsz szatyrokba. Ezekre a kasszákra ki kellene írni, hogy TILOS: - kártyával fizetni - étkezési utalvánnyal fizetni - terméket cserélni, meggondolni magunkat - a pénztárossal beszélgetni - törp dominót igényelni - 10 forintosnál kisebb címletekben fizetni - bevárni bármelyik családtagunkat, akit a „gyere már, sorra kerültem!” telefon az áruház legtávolabbi pontján éri utol A kassza vadászok, akik egyébként ráérnek és belehalnak, ha nem a legrövidebb úton és legrövidebb idő alatt jutnak ki az áruházból: 1.Nagyon bunkó: Olyan kasszához áll, ahol magadnak húzod le a termékeket, de nem ért hozzá ezért odahív egy kasszást, lehetőleg a te sorodból, hogy segítsen már neki beütni a dolgokat, mert nem érti ezt az egészet és közben be is kell tanítani, ami ötszörösére növeli a kasszás nő feltartását. A végén egy zsák apróval fizet, amivel kiüti az összes kassza szoftverét, mindenkinek 30 percet kell várakozni, mire újra feláll a rendszer. 2.Ultra bunkó: Családtagjai 6 kasszánál állnak sorban, akik még azt is tudják darabra, hogy az előttük állók hány terméket vásárolnak, a győztes ordít a többieknek, hogy „gyere mán ide, mink jövünk!” Akkora bunkók, hogyha sorra kerülnek, a bevásárlókocsit négyen felteszik a futószalagra. 3.Bunkó: Sorban áll normál kasszánál, de közben minden idegszálával koncentrál, hogy nem nyitnak –e új kasszát, az egész teste megfeszül és várja a kassza lámpa felvillanását, mint start pisztoly dördülést Ben Johnson az Olimpián. Előfordulhat elrontott rajt, mert valamit elnéz, és félúton jön rá, hogy lyukra futott, ilyenkor vissza kell engedni az eredeti helyére, mert különben ordítva földhöz vágja magát. Ezek elé ne álljunk, mert az emberáldozat sem tartja vissza őket egy jobb pozíció megszerzéséért. Ha túlélted, akkor találkozunk legközelebb a TESCO-ban. Szerző : George Russian

www.oroszgyuri.hu

Tárgy : Különösen veszélyes vad vadászata - A puna Üdvözlettel : P.U.SZ.I. - Punavadász szövetség igazgatósága ( katt a képre, hogy olvashatóbb legyen )

Vörösbort a vadászhoz, fehérbort a horgászhoz!

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Helyszín : Egy salvadori börtön