Érdekesek vagyunk mi magyarok, szinte semmilyen tiltótábla nem befolyásol minket.
Inkább kihívás egy ilyen tábla, mintsem betartandó utasítás.
- Fűre lépni tilos! – Ez csak egy ember tartja be Magyarországon, Stohl András.
- Kérem, itt várakozzon! – Ez a tábla a bankokban és a gyógyszertárakban van kihelyezve, nem véletlen, hiszen mindkét helyen ugyanazért állunk sorban: aranyér. Mostanában a kínai piacon is van ilyen tábla, de ott azért, hogy ne halljuk, hogy az előttünk lévő vásárlónak mennyire sikerült lealkudnia a terméket.
- Vigyázat frissen mázolva! (padra kiírva) – Ez az a tábla, ami láttán, ellenállhatatlan késztetést érzünk, hogy megérintsük, hogy tényleg ragad –e. Én tanácsolnám – A pad, áram alatt! – feliratokat! Akkor biztos nem fogdosná senki.
- 420 kg vagy négy személy (liftben) – Ezt betartjuk, egy kicsit másképpen, a magyar kicseréli a „vagy” szócskát „és”-re.
Szerző : Orosz György
www.oroszgyuri.hu
Tegnap este a feleségem és én a szobában ültünk és az élet dolgairól beszélgettünk. Azt mondtam neki: „Soha ne engedd meg, hogy vegetatív állapotban éljek, gépektől és üvegekben lévő folyadékoktól való függésbe. Ha ilyen állapotban látsz, húzd ki az engem életben tartó berendezéseket az áramforrásból, mert akkor inkább szeretnék meghalni.” Akkor ő felállt olyan arccal, ami mély csodálatot tükrözött és kihúzta a televíziót, a számítógépet, a playstation-t a konnektorból, kikapcsolta az i-podot és a mobilt. Legvégül elvette a sörömet! A kurva életbe, majdnem meghaltam!
"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?
1. Talicskatoló: Egynyomvonalú kézierőgép-kezelő technikus 2. Takarítónő: Higiéniai manager asszisztens (key manager) 3. Ablakmosó: Síküveg restaurátor 4. Sofőr: Kormánykerék-igazgató logisztikai supporter 5. Disznópásztor: Élelmiszeripari alapanyag előkészítő koordinátor 5. Pénzbehajtó: Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző 6. Verőlegény: nyeles testápoló-gép kezelő technikus 7. Rakodómunkás: anyagmozgatási szakreferens 8. Tolvaj: tulajdonáthelyező és biztonsági szakember 9. Utcaseprő: Köztisztasági, tárca nélküli asszisztens 10. Kukás: Hulladék managelési szakreferens 11. Bérgyilkos: Humánerőforrás létszám leépítési ügyintéző
Egy kolostorban élt egy pap, akinek minden este egy apáca segített a kádban fürdeni. Egyik reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá: - Tisztelendő anyám, üdvözültem! - Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér? - Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e. - A vén gazember! - mondta a tisztelendő anya. - És mi történt még? - Az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyörben lesz részem. Hát, kipróbáltuk a zárat, és így is volt. - A vén kurafi! - kiáltott fel a tisztelendő anya. - Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és 10 éve fújatja velem!
Szarrá főtt a virsli, zsizsikes a lencse. Víg köszöntőt írni, így nem nagy szerencse. A pezsgős dugó épp most lőtte szét az állam, a karácsonyfa rám dőlt, megb@szott az áram. Vadul káromkodom, éhes vagyok, vérzek, de azért kívánok SZÉP, BOLDOG ÚJ ÉVET!
