Van aki komolyabban vette a szombat esti bulit, mint mi. A 973-ason Keletinél először elvétette az ajtót felszálláskor és nekiment a busz oldalának. Aztán amikor felküzdötte magát, az alábbi pózt vette fel. Szerintem a végállomásig utazott...

...és az elmaradhatatlan rácsodálkozó-kötőszavuk...

Előbb vagy utóbb mindenkit lapátra tesznek...

- Mi jut eszébe a szőke nőnek először arról, hogy hosszú és kemény? - Az általános iskola.

Útban a melóba...

A tánctudásom olyan, mint a farkam. A fiúk nem irigylik, a nők megmosolyogják, és innom kell pár sört, mielőtt nagy tömegben bemutatom.

Emlékszem az első melómra. A Balatonon nyaralókat kellett bekenni naptejjel... Nem rossz munka, bár a faházaknál vigyázni kell a szálkákkal.

Egy szovjet állampolgár elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi. Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv: - Mit művel itt maga? - Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni. - Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?

A héten tovább "melegszik" az idő :P

Előadó : Dr. Mogács Átlátszóak a pártok ígéretei? Szorítja a nyakát a fogyasztói társadalom csikorgó rabszolgalánca? Ön egy értelmes ember, de már nem akar az egyre zsugorodó, szűk, gondolkodó réteghez tartozni? Itt a segítség! Dr. Mogács, országos kampánykörútra indul, hogy az ép eszűek maradékát is meggyőzze arról, hogy a gondolkodás veszélyes. Ne gondolkodjon és nem lesznek problémái! Egy est, ami megváltoztatja az életét. Hozza el gyötrelmeket okozó briliáns elméjét, majd ostobán és boldogan távozzon! A tökéletes, békés butaság már nem csupán álom, hanem a közeli valóság...

Tegnap sétáltam hazafelé a feleségemmel, amikor egyszer csak elengedtem a kezét, hogy elővegyem a telefonom... Ezt a képet csináltam. Nagyon mérges lett, és üvöltözött velem. Többet nem szólt hozzám aznap. U.i.: De azért legyünk már őszinték: hányszor látsz egy kutyát vezetni a városban?

Keményen dolgozik már évek óta? Rengeteg a pénze, de úgy érzi valami mégis hiányzik az életéből? Szereti megmutatni barátainak, hogy kitartó, elkötelezett munkájának beérett a gyümölcse? Ha úgy érzi, hogy az összes kérdésre igen a válasza figyelmébe ajánlom a képen szereplő Státusz kerékpárt. Neve abból adódik, hogy gyakorlatilag használhatatlan állapotban van, mégis egy középkategóriás autó árát kell kifizetni érte. Remekül mutat a falon, vagy a kertben a szökőkútnak támasztva. Amikor leendő tulajdonosa egy átdolgozott nap, vagy éjszaka után rápillant egyből elönti szívét a büszkeség. Felelevenedik elméjében a rengeteg emlék arról, hogy honnan indult, aztán dagadó mellkassal nyugtázza, hogy mára már megengedheti magának, hogy milliókért vásároljon egy kerékpárt. Biztos vagyok benne, hogy bár nem olcsó, nem az ára a fontos, hanem az eszme amit képvisel.

aprod.huihirdetesstatusz-kerekpar-ID1SVPT.html