Akkora paraszt, hogy nyáron a kolbász köré kéri a vattacukrot!
Megfigyeltem, hogy a füves haverjaim a Himnuszból szilveszterkor mindig csak azt a részt éneklik, hogy „régen tép".
A tánctudásom olyan, mint a farkam. A fiúk nem irigylik, a nők megmosolyogják, és innom kell pár sört, mielőtt nagy tömegben bemutatom.
Ha hajszálat találsz a levesedben, ne csüggedj. Inkább adj hálát, hogy nem pöndörödik.
Emlékszem az első melómra. A Balatonon nyaralókat kellett bekenni naptejjel...
Nem rossz munka, bár a faházaknál vigyázni kell a szálkákkal.
Tegnap kaptam ajándékba egy üveg 15 éves whiskyt, de romlott lehetett, mert egész éjjel hánytam tőle.
Én úgy tudok sörözni, ahogy Lékó sakkozni. Világossal kezdek, néha leütök pár futót, és megesik, hogy berosálok.
A végjátékban aztán a parasztlány is királynővé változik.
Én úgy vagyok a hányással, mint Ady a versírással. Egyre könnyebben megy és egyre mélyebbről jön.


